Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
/folyt.15.old./ 1823. esztendő karácsonya. A zanglai kolostorban Szanje-Pun-Cog láma ujjait tenyere között morzsolva halkan megjegyzi társának, aki egy nagy könyv fölé hajol, olvas és jegyezget.- Ma reggelre minusz 25 fokra szállott alá a hőmérséklet, odakünn meg 5° fokos a hideg.- Jobban kell fütenünk.- Nem lehet.- Akkor úgyis jó lesz.- Erős ember vagy, Szkander bég. Csodállak tégedet. Csodálom nagy szorgalmadat is, meg tehetségedet. Sok lámát megszégyenitenél tibeti tudományoddal.- Az emberi tudás és bölcsesség nagy kincses bányája van elrejtve a ti könyveitekben, láma. Ki ne tanulná azokat mohé szomjúsággal?- így beszélgetett a két ember a lámakolostorban,ottkünn meg az ösnyugalom feküdt a tájon, és sziklákat repesztő dermedtség ölelte karjaiba az egész vidéket. Az 1842. évnek március hava. A Himalaya lejtőjén kinyílott a tavasz. Enyhe szellő zendül keresztül az erdőn. A Mount Everest havas csúcsa ragyog a tavaszi napsugárban. A patak partján, az erdei utón egy enter igyekszik északnak, föl a Himalaya oldalán. A lenyugvó nap sugarai a fák koronáit végigsimogatják. Búcsúznak az erdőtől. A vadon mélyéből vadállatok üvöltése hallatszik. A vándor megborzong, mert a vadak üvöltése egyre közeledik. Tudja, hogy párduc, tigris is tanyázik az erdőben, meg más fenevad is. Nincsen fegyvere, meg ha volna is, mit ér az egy magános embernek itt az osvadonban, a vadak országában. Egy ember mit sem tehet a reá leselkedő sok ellenséggel szeriben. Pedig neki el kell jutni Lhasszába, onnan meg Jugriába. Eszábe jut a védekezésnek egy módja. Tüzet rak, hogy ennek lángjával elriassza a vadakat, elűzze a szúnyogokat, melyek nagy rajokban szállnak körülötte. El is ül a vadak orditása, tovább húzódtak. De a tűz hamva roskadt. Most aztán annál jobban felzendül a szunyoa- 20 -
