Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

táját szádokkal felfegyvezett csapatok lepik el. Dél tájban az éhség veszi át a főparancsnokságot, és napos domboldalon, megerősített előör - sok védelme alatt, egyhamar forr a kondorokban a viz, készül az"ösmagyar"ebéd: piroslik a paprika, benne fortyog és puhul a krumpli,hagyma,paradicsom és zöldpaprika. Ebéd után felkerekednek a harcosok.

Cél: honfoglalás. Az uj hon,

Baemhof, azaz a tábor és környéke, amelyet el kell hóditanunk az ellenséges törzsektől /tisztek és vendég-öregcserké - szék/. Baernhof közelben elkeseredett harc tör ki. A tisztek tankok vezetésével /értsd ágakkal álcázott gépkocsikkal/ védik a tábor felé vezető utakat. A honfoglalók barikádokat építenek. A harc egyre hevesebb lesz. Az első honfoglalók már Baernhofot támadják. A tisztek szívósan védik a zászlórudat, amelyre a honfoglalóknak egy háromszinü lobogót kell kitűzni. Egy órát tart már az elkeseredett támadás-védelem a fiualtábor területén az uj honért - repkednek a számok a levegőben - amikor egy heves támadó kidönti a zászlórudat. Erre megszólal a csatabiró hangja, és a harc végét jelzi. Az egyesült hét törzs este uj hazájában vendégül látja a tűznél a legyőzött védőket, s mindenki igyekszik még az utolsót is kicsal ni a számháborúban meggyötört hangszálaiból.

Vasárnap reggeli után ünnepi szentmisére, ill. Istentiszteletre gyülekezik a tábor. A fiualtáborban néhányan sátorbontásnak és csomagolásnak látnak. A svájci fehér sátrak eltűnnek a táborképből. Sajnos számukra végétért a tábor, 3 közeleg a búcsú pillanata. A búcsú nagyon szép. A távozók kis csoportja középen kézenfogva egy kis kört alkot, körülöttük áll egy hatalmas körben az egész tábor. Egymást váltják a csa takiállások, majd felhangzik a bucsudal: "...a tábor vissza - vári" Nehéz szívvel távozunk. Köztük van e sorok Írója, a krónikás is. Az utolsó kép: állunk a buszunk nyitott tetejében, mindenki integet, amig a két altábor s Baernhof el nem tűnnek a szemünk elöl.- 9 -