Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

már messzejártak. Az örökmécs lángja, mint olvasztott rubin ragyogott a hófehér márvány szélein. Letérdelt az oltár előtt és áhitatcs arcát az ég felé emelte. Könnybelábadt szemmel nézte a legújabb alkotását, amit már is el akarnak rabolni tőle rideglelkü ertberek. Szive megtelt csordultig fájó keserűséggel és két nehéz könnycsepp perdült végig a fiatal művész márványporos szakallán.

Felegyenesedett, s ahogy elgondolta, máris fenntermett a szobor mellett, puha kutyabör csizmájának szárában keresgélt, onnan egy vésőt vett elő, aztán márványba faragott istenanya felső köntösének vállszalagjára szelid mosolygással rávéste a nevét, származását és az évszámot.

Mig dolgozott, az örökmécses lángja fellobogott, egyre jobban nőt a pislogó fény és nappali világosság lett a kápol - nában. A munka végeztével aztán újra elhalkult a ragyogás, s megint derengő szürkeségben állt minden, falak, lépcső, oltár, művész és a márványszobor.

Úgy érezte, hogy szomorú életének szimbólumát, legszebb alkotását nem engedheti el magától. Művészetének a remekét megtartja magának. Lássa és tudja meg mindenki, hogy nem milánói; de egy szegény firenzei szobrász az alkotója.

Amikor a felkelő nap fénykévéi bearanyozták a kápolna oltárán felállított hófehér Piétát, azon egy jól látható név volt olvasható: Michel-Angelo Buonarotti 15Ü1.- Z.Sz.P./ folyt. 19. old./

Akkor jöttem csak rá, hogy álom volt az egész. Én azt hiozem, hogy ti már régen rájöttetek. Hiszen ha elhinnótek.hogy -lyen lehet cserkészkirándulás, nagyobb lükék lennétek, mint Tóni bátyám, aki a következő verset irta legutóbbi levelében szüleinek:

"Bimbóznak a virágok, rügyeznek az ágak,

Tegnap este nekimentem egy nagy banánfának.

A banánfa ütésnek meglátszik a helye,

Fiatoknak hordónál is nagyobb lett a fejet"- 22 -<9

s