Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

virág" őrs kecsesen kivonul a sámánok közelébe. Ök javasolták hollónk számára a nevet, melyre még a parancsnokság is áldását adta. "Csend!" - süvit ismét a Sámán hangja /mindenki tudja már, hogy ez csak a napostiszt lehet/. A bagoly is izgatottan repdes és huhog a másik sámánnál együtt. A keresztszülök arcán mosoly és meghatottság vegyül. Hollónk pedig már a mosdótál felett van. Viz freccsen a fejére; felhangzanak az ünnepélyes szavak: "0, te fekete mélységből.." Elfolytctt nyöszörgés hallatszik a háttérből. "Csend!"-hördül fel a bagolytalan Sámán, miközben kétszer megpördül tengelye körül, "kik azok a merészek, akik tiszteletlen hangokkal zavarják e fennkölt pillanatot?!?" - A bagoly is vésze - sen huhog. Erre már mindenki a száját fogja és csak egy-egy élfojtott nehéz nyögdécselés hangzik.- "Lett a fehérség nevájen," folytatja a szertartásmester, "...nevében... fehérében... feketéjében... villanytaian sötétségben neved: Hófehérke!- ma-gyu-RlA -/♦Történt az Északamerikai Jubileumi Táborban, Raccoon Creek State Park, 1966 augusztus. - Szerk./- 9 -