Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
Kedves Cserkésztestvérem! Marcias 15 a magyar nép szafcadságszeretatére emlékeztet. Történelmünk állandó témaja a függetlenség, a szauadságkereses. Népürd: sohasem tudta megszeretni a szóig -isag bilincseit. Mindig kitartóan küzdött a szabadságért, s a harc sohasem volt hiába. A magyarság odahaza megint elnyomás alatt él s emberi jogaitól megfosztottál!, idegen uralom alatt szenved, biztos lehetsz azonban, hogy szeretteink szivében most is él a szabadság eszménye s ha sírva is, de bízva remélneK a szabad magyar jövőben. Az ember belső szabadsagát nem Teret vasbiii.ncesel -uzsoa kötni. Te a "szabad" világban élsz. A külsc elnyomás súlya nem nyom a földhöz, de azért nem vagyok biztos, hogy lelked '-zabádon szárnyal a nagy embereket csábító magasságok felé. Lelkidet ugyanis más dolgok is rabigába dönthetik és tarthatják. A faji, nemzeti és vallási előítéletek úgy me'vakíthatnak, hogy nem látod a szabadság vonzó eszményét. Ösztöneid, bűnös szokásaid, zabolátlan érzelmeid szintén gúzsba lobhetik lelked nemesebb megmozdulásait. Nem hiaba kerriem tehát: Szacad vagy-e. Cserkésztestvér? Kimondhatatlanul örülnék, ha szemrebbenés nélkül válaszolhatnál: igen, szabad vagyok, mert ura vagyok önmagámnak! De akkor sem keserednék el, ha azt mondanád, hogy bizony sok vesztett csatára kell visszanézned, de azért nem adtad fel a harcot. - Cserkésztestvér! Amig küzködsz, addig semmi sem veszett el. Amig nem nyugszol bele bukásaidba, addig lelked lényegében szabad, emlékezz a magyar történelem tanulságára: A harc sohasem volt hiába! »mélem, az lShd-as magyar szabadsagharcra való emlékezés uj erőt és lelkesedést önt a szivedbe?, hogy a jövőben még elszantabban és bátrabban vívd saját életed szabadságharcát. Isten »gyen veled! Jó munkát!- Adám Atya -- 6 -SZABADSÁGHARC
