Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Amikor belépsz az otthonukba, először semmi szokatlant nem látsz.Szabályos cserkészotthon. A falakon tábori felvételek, a csapat régi tagjainak fényképei. íróasztal, szekrények, kis háromlábú székek s a szoba közepén egy hatalmas ping-pong-asz tál.Ez az első szokatlan dolog.

A második szokatianság valahogy a levegőben van. Az M.Cs.szemfüles riporterén kivül nincs senki az (otthonban, s mégis határozottan érezzük, hogy nem vagyunk egyedül.Furcsa; mintha beszédfoszlányokat hallanánk. De honnan jön ez a titokzatos hang? - most meg halk énekszó is hallik. Lázasan kutatni kezdünk a szobában. Rádió, lemezjátszó, magnetofon nincs. Kinyitjuk az ablakot, az utca szint9 üres. Megfoghatatlan. Barátom nadrágja - jól látom - citerázni kezd és sűrűn pislog az ajtó felé ökelme. Mi van itt? Pedig tudomásunk szerint ép csapatgyülésük volna.

Ez a valahonnan átszürödő hangtömeg is mutatja, hogy itt vannak valahol, de hol?

Hirtelen nyikorgásra leszünk figyelmesek, az ének erősödik. Mintha zsinóron rángatnák a fejünket, az ajtóra nézünk. Zárva van! Jobban figyelve észrevesszük, hogy a hang a szoba ellenkező sarkából jön. Odanézünk. Szörnyű! A padló lassan emelkedni kezd, A legvérfagyasztóbb középkori históriák jutnak az eszembe. Süllyeszthető csapóajtók titkos rugóra járó faldarabok... Kezdek és is az ajtó felé pislogatni.

Izzadtságtól gyöngyöző homlokom azonban csakhamar lehűl. Az emelkedő padló lassan oldalt fordul és megjelenik egy cserkészfej.

Megkönnyebült sóhajjal rohanunk feléje.

Barátságosan lekezel velünk s megoldja a nagy problé - mát. A csapóajtőn keresztül meredek falépcsö vezet le a csapatotthon pincében levő helyiségbe, ahol éppen most kéz dődött meg az összejövetel...

Hát ez óriásit Mély pincében vagyunk, keskeny pinceablakok engedik be a napfényt. A fal és a cementpadló nedvesség ellen szigetelve van. /folyt 21 old /