Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

is otthagyta volt faluját és elhúzó­dott az átkos helytől lenntebb, hol most Zetalaka község vagyon. A vár pedig azóta, minden hetedik évben, Szent György napján, éjfélkor meg­nyílik és Zete király ott sétál a ro­mokon. A két lánya pedig pogány dalt énekelve az osztovátán /szövő­széken/ szövi az aranyszálakat.Eppeg egy ilyes időben, mikor megnyílt volt a vár, a faluból egy Botházi nevű ember bement a várba. Süvegét meg­­rakotta volt kincsekkel. Látván emezt, Zete király rájakajáltott:- Konye, héj tel Mit csinálsz itt? - Az azonban még egy aranykancsót kapott volt fel és csak azután ugrott ki a várbul. Azonban el­késett volt, mert a bécsapódó ajtó bécsikkan­­totta a lábát és sánta lett. Azóta a Botházi családban egy férfi ember mindig sánta. Ma is sántít vala az egyik Botházi. A könnyen szer­zett gazdaságot azonban még a kincstaláló el­herdálta volt, igy szegények a Botháziak mai napig...­Azóta bizony leomladozott a várból még az is, ami a sülyedéskor megmaradt. Nyomave - szett Budvárának is, a mai Székelyudvarhely fö­lött a tatárdulásig fennmaradt ősi erősségnek,.~ .Ls» melyet a hagyomány szerint Attila testvére .Bu­da épitett és a honfoglalásig a székelység fe­jének, a "förabonbánnak" szálláshelye volt. A várak mondái, akárcsak a dicső múlt hagyománya- i azonban apáról fiúra szálltak, hiszen Udvar­hely föszék volt; a székek közül az első helyet vivta ki a történelem során. Udvar helyi la.p©sfíXr<ag<ágSo5 lOa.pureszJeA De ereszkedjünk lejjebb a Hargita fenyveseiből a Nagy-Küküllö völgyébe s forduljunk északnak, Korond felé. Erdővel boritott nagy hegyek aljában bújnak meg az udvarhelymegyei falvak. Itt-ott legelésző juhok és bivalyok. Kis faluk döcögős utcáján haladunk. Ilyenkor a magas tetejű házak közül kidugja fejét a kőtorony, vagy a harangláb, fatornyokat azonban csak imitt­­amott találunk, ügy látszik, idők változásával szégyelni kezdte a székely, hogy neki csak fatornya van és módosabb kőtornyot épitett. Pedig kár volt, elhagyni a régi szokást /ma már csak Kalotaszeg vidékén áll több fatornyos templom/, mert az a néhány harangláb, ami megmaradt mutatóba, beszédes bi­zonysága a székely épitömüvészetnek. Galambbugos székely ka­put azonban többet látunk, különösen Székelyudvarhelyen. Mig a leggazdagabban faragot­­tak Háromszéken vannak, a legszínesebb, un. laposfara­­gásos kapudiszitéseket itt láthatjuk. A szinek, mint minden népművészeti alkotás­nál, itt is bizonyos törvé­nyeket követnek. így a fel­­kuszó indák szine mindig- 11 -

Next

/
Thumbnails
Contents