Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
/Nr £ § ? OttANWAIAK 14 -Si Bizony nem csak kicsit szorongott bennünk a lélek, mikor első táborunkra kezdtünk készülni. Néhányan voltak már "vendégségben" a montrealiaknál az elmúlt évi táborozásukon, néhányan részt vettek a jubileumi táboron, de mi ez a mi első táborunkhoz!? Csináljuk, ne csináljuk, erről volt sző, mikor Aladár nagyon keményen kimondta a döntést: csináljuk! -Hát csináljuk! Nagyszerű táborhelyet találtunk a "Bitobi" tő partjától alig egy gyenge futamra, nagyon szép, fenyvesek koszorúzta fennsíkon. Harminchaton indultunk el szabályszerűen fölmálházva szüléink autóiban. Kellemes meglepetés volt, hogy mire odaértünk, a sátrak már mind álltak, jől béléibe illatos szénával. Ezt annak köszönhettük, hogy mielőtt mi indultunk, már előttünk háromnapos VK. előkészítőt tartottak azok, akik segédtiszti, illetve őrsvezetői táborba készültek. Soha nem hittük, hogy olyan szép a tábori élet, mint amilyen a mienk volt augusztus 3-től 13.-ig! Kissé ugyan a reggel rosszul kezdődött, mert korán kellett kelni, képzeljétek hétkor, utána torna, s ami a legborzasztóbb, futólépésben le a tora mosakodni. A nap többi része azonban, már roppant kellemes volt. Ki az közületek, aki nem szereti a sátorszemlét, amikor repülnek kifelé a sátor rendetlenségében ottfelejtett nem odavaló dolgok? Győni Magdi, Pintér Kati a lányoknál. Arany Laci, Bartakovics Aladár és Gombás Laci a fiúknál, vagyis őrsvezetőink mindent megtettek, hogy a sátorszemlére FÖLMÁLHÁZVA VÁRJUK A TÁBORBA INDULÁST
