Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7-8. szám
A KÜLFÖLD MAGYARJA Kedves Cserkésztestvérem! Külországban működő cserkészetünk harmadik évtizedébe léptünk idén. Nem árt tehát, ha kissé elgondolkodunk a külföldön élő magyarság sorsáról és feladatairól. Ha szemügyre veszed emigrációs magyar társadalmunkat, meglátod, hogy rengeteg magyar hiba is velünk emigrált. Lépten nyomon azzal a frázis-magyarsággal találkozunk, mely azt hiteti, hogy hazafias versek elszavalásával nemzeti kötelességeket lehet teljesíteni. S mintha azzal, hogy kikiáltjuk magunkat a világ legtehetségesebb népének, mindjárt azzá is lennénk, s mintha jobbak lennénk attól, hogy más népeket lekicsinylünk — az ilyen beszéd sok tapsot kap még manapság is. Sok a nagyhangú, a mindenütt és mindig politizáló, mintha az emigráció vagy ország ügyeit legjobban az tudná vezetni, aki legnagyobbat kiált és legjobban érti a mások befeketítését. Még mindig sok a társadalmi ellentéteket és feszültségeket fenntartó üresfejü gőg, a magyar lelket pusztító széthúzás és pártoskodás. De ugyanakkor velünk van még az a gerinctelen, nemzeti múltúnkhoz méltatlan idegen-imádás is, amely mindig a gyengéknek és nyomorultaknak sajátja. Akik lebecsülnek mindent, ami magyar, csak azért mert az "c sak" magyar. .. A cserkészlelkü magyar az emigrációban is igyekszik új időknek, új történelemnek új magyarja lenni. Nem úgy,hogy nekiáll nagy hangon ócsárolni mindent ami régi, mindent ami az "öregeké" volt, hanem iparkodik pontról-pontra különb lenni azoknál, akikben hibát lát. Meggyőződésem, hogy a nemzet nem valami gigantikus őslény, amelyre rácsimpaszkodhatik és azt mondja: Én idetartozom! és ha már nem tetszik, akkor elengedi s többé semmi köze hozzá. Minden magyar egy-egy élő sejtje a nagy nemzettestnek. Családunkon keresztül bele születtünk ebbe a nemzetbe s most, akkor is, ha távol vagyunk Magyarországtól, a nemzet bennünk él s mi életre-halálra bele tartozunk. Éppen ezért a cserkészlelkü magyar ügyel arra, hogy gondolkodása, műveltsége magyar legyen; álmai, ambiciói a magyar élet síkján fussanak, lelki világában ott legyenek nemzetének, elnyomott hazájának mai problémái és törekvései is. A magyar Férfi nemzetét szolgálja, amikor Isten törvényei szerint becsületes, kifogástalan emberi életre törekszik, amikor családját hűségesen, mindhalálig szolgálja. Az emigrációs közéletben az egység apostola, az egymást megbecsülő és megértő magyarság harcosa, és a befogadó ország hálás és hű polgára. Adja Isten, hogy a Te magyarságod is ilyen legyen. J ó munkát! Ádám Atya 4
