Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

KURUCOK

Tábortűzi jelenet

/: Kurucok ülnek a tábortűz körül, szomorúan lehajtott fejek’ kel, halkan dalolgatva :/

Elindultam szép hazámbul. Hires kis Magyarországbul. Visszanéztem félutambul. Szememből a könny kicsordul.

Bu ebédem, bu vacsorám, Boldogtalan minden órám. Nézem a csillagos eget, Sirok alatta eleget.

Jaj Istenem rendelj szállást. Mert meguntam a bujdosást. Idegen földön a lakást,

Éjjel nappal a sok sírást.

1. Kuruc: Csúnya világ ez, Talpasok. Saját hazánkban úgy

járkálunk, bujdosunk, mint a kivert vad.

2. Kuruc: Pedig kigyelmed már öreg ember, megette a kenyere javát, de nekem még feleségem sem volt. Eszter már két éve vár, hogy elvehessem, de minden hiába, a faluba bé sem tehetem a lábam, ott van a császár kópéja, hogy törvényre adjon.

1. Kuruc: De hát hiszen ö nem is ismerne téged, ha nem volna ott Sánta Márton, aki a földedet bitorolja, oszt az jobban vigyáz rád, mint a császár kópéja.

2. Kuruc: Keserves üdék, keserves üdék. Legjobb lenne valahová elmenni, ahol senki sem ismér, ahol nincsen császár és nincsenek árulók, csak becsületes emberek.

1. Kuruc: Gyerek vagy még. Mindenütt van császár, vagy király, vagy fejedelem. Ki zsarnok, ki meg olyan, mintha atyja volna a népnek. A népnek kell a királ, aki tereli, vezeti. Csak sok királ eltékozolja a nyáj füvét. A mi országunknak sok királa vala, de csak egyet hivtak igazságosnak és csak kettőt szentnek, akik országunkat alapították. Ha jé a királ, a jók uralkodnak, ha a királ rossz, a gonoszok az urak. így volt ez min- 20 -