Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

Énekelje a magyar fiú idegen népek dalait, énekelje a maguk nyelvén. így ismeri meg belőlük a népeket, igy tanulja meg jobban a nyelvüket, amire eléggé nem igyekezhet.

De előbb magunkat ismerjük meg, hogy el ne tévedjünk a világ rengetegében. Ka házat akarunk épiteni, hogy ne ártson neki "szakadó eső, árviz és fúvó szél", kősziklára kell raknunk, nem homokra. A mi kősziklánk más nem lehet, mint az

ősi magyar dal.

Kodály Zoltán

KOCSI. SZEKÉR

KODÁLY ZOLTÁN

Komlódtótfalu (Szatmár), 1921 Allegretto grazioso, J-116 2,3. J J

GYŰJTÉSÉBŐL

1. Ko csi, sze kér, ko csi - szán,

m

Míg . ti ■ len, . li -bi li ■ bi. Ita lon. HEGYEK, VÖLGYEK KÖZÖTT

i

Istensegíts (Bukovina), 1914 Rubato, J-go

2. Jövő télen, ha élék,

Férjhez méngyék, libilibi, lim-lom, lomzati bom-bom, ha élék. Ht

3. Ha nem vésznek, maradok, Otthon is el-, libilibi, lim-lom, lomzati bom-bom, lakhatok.-*00*

. Hegyek, völgyek kö zött ál - lók,

O

2. Engem anyám megátkozott,

. , Mikor a világra hozott.

Azt az átkot mondta réám: Ország-világ légyén hazám!

3. Ott se légyen mé'gállásom,

'íí.VA Csipkebokor a szállásom!

Ott se légyén megállásom, Csipkebokor a szállásom.- 16 -