Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

/folyt.old./

S ma e néhány percben Reád gondolunk, Hester; népünk nagy tanitója. 5 az egyszerü"köszönöm", amit most mondunk, legyen az is népdal Kodály gyűjtéséből. Ez a busán beszélgető csiki dal búcsúztassa népünk nagy fiát igy:

"Sir az ut előttem, bánkódik az ösvény,

Hég az is azt mondja, áldjon meg az Isten."

Elmondta P.Végvári Vazul est.

/1967 március, Garfield-i regösnap/

M

Igy szólt hozzánk a mester...

Kodály magvetését, mielőtt az "éneklő Magyarországgá" lett, először a magyar cserkész mozgalom gyümölcsöz tette. Itt indult az ősi népdal uj útra, amikor 1929-ben a Magyar Cserkészszövetség kiadásában először jelent meg a "1C1 Magyar Népdal". A kiadványhoz irt előszóban a Mester igy szólt a 40 évvel ezelőtti magyar cserkész ifjúsághoz:

"Mikor először kezdtek szemembe tűnni erdőn - hegyen a barnainges csapatok, sokszor elgondoltam: mindenben rosszabb a mai diák élete, mint a mienk volt, de ezért az egyért érdemes volna cserélni veie.

Csak ha dalra gyújtottak... messziről még hagyján. Azt hihette az ember, a "bécsi hegyeken" jár, vagy valami német diákcsapat vetődött ide. Közelebbről kin volt hallgatni, hogyan szenved a magyar nyelv a nem rászabott köntös alatt. Nem: hogyan

csörgeti az idegen zene bilincsét. Szegény "Csinom Palkó" a maga egy szál csontos kalabérjával mit tehetett a tengernyi ellenség közepette? Tragikus jelképe a testvértelen magyarnak.

Akkor már inkább voltam nagyszombati diák. Pégi városfal tövében húzódó százados fasor(/Szakasztott mása a kolozsvárinak./ Ott tombolta ki a diákság az iskolai énekórán alig foglalkoztatott dalos kedvét. Ott más magyar dal "mennyköve villogott !"