Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

Az ut fehéren terült el előttük, és az utat a császári kertek bokrai szegték be. Egyszerre porfelhő kerekedett az utón, és a porfellegböl csakhamar előtűnt egy aranyos kocsi, amelyet hat fehér paripa vont.- Istók uccse! - kiáltott fel az öreg Pogácsa. - Ez éppen a császár kocsiját

A sasszemü Jávorka pedig hozzátette:- Mégpedig benn ül maga a császár is. Utánam, fiuk!

A kuruc vitézek nagy hejehujával kapták sarkantyúba a lovaikat, aztán hajrá, utána a császár kocsijának.

Igen ám, csakhogy a kocsin üllők is észrevették az üldöző csapatot. A kocsis megcsapkodta a lovakat, és a kerekek szinte villámgyorsasággal gurultak tova a poros országúton.

A császár lovai voltak gyorsabbak, mint a fáradt kuruc lovak. Az aranyos kocsi elérte a bécsi kaput, mielőtt a kuruc lovasok utolérhették volna. A kocsi begördült a kapun, és a kaput azon nyomban bezárták. A városban nagy riadalom keletkezett, a harangokat félreverték, és a katonaság gyorsan fegyverbe szállt.

Jávorka egy üszkös fadarabot talált az utón, és azzal a város falára felirta:

"Itt járt Jávorka, Rákóczi hadnagya!"

Aztán szélvészként elnyargaltak vissza az erdőbe.- Krúdy Gyula -- 11 -