Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

^al^MEGJELENIK HAVONKÉNT KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG

XVI 1.(41.)ÉVF. ZSZ.-ÁRA 1 ÉVRE 3DOLLÁR-1 PLD.30CENT - 1966 JÚLIUS

ELNÖKÜNK JUBILEUMI ÜZENETE:

Évfordulón...

Vagy tiz esztendővel ezelőtt megbeszélésre jöttünk össze néhányan magyar szülők, volt cserkész férfiak és cserkész vezetők. Azért jöttünk össze, hogy uj cserkészcsapat alakításáról tanácskozzunk. Egy régkivándorolt barátunk is velünk tartott. Érdeklődéssel; de csendben hallgatta végig a többiek véleményét, majd kétkedve szólalt megs nem értem, miért csináljátok? miért szántok rá ennyi lelkesedést, ennyi energiát? Tudom, a célotok nemes. Tudom, hogy épitő mozgalom a cserkészet, s azt is tudom, hogy nagy múltja van magyar földön, amelyet folytatni.kivántok, amelyet vesznihagyni, feladni nem könnyű. De nem féltek attól, hogy a jóakaratotok itt kárbavász? Hiszen oly messzire szakadtatok a magyar földtől, a ma-, gyár néptől! Nem gondoljátok, hogy erőfeszítésetek itt hiábavaló? Hiszen tengerben úszó jégtáblára ültetgettek virágoskertet.

Ez az utolsó mondata igen megkapott. Egyszerű, de költői szófüzése többet fejezett ki egy hosszú értekezésnél. Öreg magyar pásztorok bölcsessége tömörült ezekben a szavakban, amelyek azóta is sokszor eszembe jutnak. Eszembe jutnak, ahányszor uj magyar cserkész vállalkozáshoz fogunk; és eszembe jutnak, ahányszor működésűnk egy-egy eseményére visszapillantva önmagunkkal számot vetünk, így gondolok reájuk most is, amidőn a magyar csérkész mozgalom emigrációs életének második évtizedét zárjuk le, s amikor a reánk eddig gondot viselő Isten iránti hálával, magabiztos jövőbenézéssel,nagy jubileumi táborunk előkészítésén fáradozunk.

Vajon mitől féltette vállalkozásunkat, vajon mire gondolt annakidején, kétkedő barátunk? Mire gondolt, amidőn úszó jégtábláról beszélt, s amikor úszó jégtáblákra ültetett virágoskert sorsaként látta cserkészcsapataink jövőjét? - Talán a felületes érzelmek magyar jégtáblájára gondolt? Vagy a csillogó jelszavakkal tündöklő, szűkkeblű önzésben megkeményedett jégtáblákra? A mindenki mást hibáztató, de önmagunkat bálványozó nemzeti önteltség hideg jégtábláira? Vagy a puszta kényelemből, szellemi tunyaságban megmerevedett magyar multbabámulás terméketlen jégtábláira? lehet.

S ha ezekre gondolt, úgy megértem aggodalmát. Hiszen valóban úszkáltak körülöttünk ilyen jégtáblák, s akadtak is lelkes, jószándéku magyarok, akik megpróbáltak ilyen jégtáblákra virágoskertet ültetni. S amint a jégtáblák lassan olvadtak a közöny, és a régi önzésből burjánzóuj érdekek hullámverésében, úgy hullottak szét a virágok a körülöttünk ható idegen befolyások tengerében.

/folyt.16.old./- 3 -