Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

Vejeííi ArtkéMS&ntk

Dr.GÁCSÉR IMRE cscst.. Szövetségi Társelnök 25 éves papi jubileumán elmondta Tóth Veremund cscst., II.Kerületi Vezetőtiszt, a brazíliai Simon Bálint-cserkészparkban tartott ünnepségen, 1965 julius 25-én:

"Ünnepe van ma ennek a cserkészparknak. Valahányszor megfordulunk itten, a szivünk is ünnepel valamiképpen: hiszen az alkotó munka, a boldog élet álma zsong ezen a helyen, játékok ritmusa, dalok zenéje szövődik a madarak énekébe, pompázó viseletek tarkasága olvad bele a virágok szinpompájába. Cserkészimák áhítatát susogja itt a szellő, tábortüzek meleg szeretetét sugározzák az éj csillagjai. Hány gyermek, hány ifjú boldog óráit őrzik ezek az öreg fenyők, meg ezek a jegenyésen égbenyuló eukaliptuszok. Jó nekünk itt lenni, a tiszta örömök, a szép életet szövő álmok országában.

A mai ünnep azonban még ezeknél is mélyebben zendülö húrjait penditi meg a szivnek. A gyarló szó helyett csendüljön fel a dal:

Egyszer elindula tizenkét komivés...

Magas Déva várát építeni kezdték,

Annak óllt-ügyét semmibe se vették,..

Boldogságépitő álmokkal indultál Te is útnak 25 évvel ezelőtt. Vállalkozásod legalább akkora volt, mint a Magas Déva Várát épitö 13 kőmivese. 25 évvel ezelőtt egy megújulást kereső országnak bátor épitöjeként indultál útnak a nagy feladatra. A lázas nemzetépitésnek azokban a forrongó éveiben lelked fórumán visszhangot találtak a nemzet akkori örállójának szavai: kötelességet keresünk.

S a szentimrés Veszprém és a zsoltáros Pannonhalma szenthegyének leikétől hevített ifjú levita talált is bőven feladatot.

"Figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét."/II.Tim.1.6./ Egy jubileum talán nem is elsősorban magának a jubilálónak, mint az Isten kegyelmének a háladatos megünneplése.

Jó Munkára kész lelkülettel engedelmeskedtél első dispoziciódnak: győri tanár lettél. Ez a rövid életrajzi adat nem sokat mond a kívülállónak a Te á győri évedről. Bizonyosan, Neked egész életedre döntő befolyást gyakorolt ez a győri tanárság. Ekkor jegyezted el Magadat az ifjúsággal, nemcsak mint tanár, hanem mint cserkészparancsnok; s nem is mint csak cserkészparancsnok, hanem mint lelkipásztor. Szt.Pál példájára "mindenkinek mindene" lettél.

Hogy kellett akkor a bátor pap az embereknek. Győr bombázásait én még mint kispap néztem végig, hogy úgy mondjam, zsöllyéböl: Pannonhalma bástyájáról. De Te ott voltál a pusztulás kellős közepén: a lebombázott városban Krisztus vigaszát és irgalmát vitted a haldoklóknak.

Kötelességet keresünk. Nem is kellett keresni, magától kínálkozott. 19^5 januárjában a pusztulás apokaliptikus szenvedései közepette egyetlen rendelkezésre bevagonirozták diákjaidat, s elindították őket a messze ismeretlenségbe. És ekkor már nem kaptál parancsot senkitől, csak saját lelkiismeretedtől. Az elhatalmasodó káoszban mindenki számára a lelkiismeret szava kellett legyen a Tekintély és a Törvény. Elindultál diákjaid után. Megkerested őket a fogolytáborokban, sorsukat jóra fordítottad, visszairányitva a kiskorú gyermekeket szüleikhez.- 9 -