Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
Tábon építészit T&BORDISZITÉS. A tábor második hazám. A csapatunk kicsiny világa, szép birodalma. Itt csillog ki együttes munkánk gyümölcse fénylő mozaik gyanánt. Nem akarok a táborban főúri vagy városi kényelmet, azonban igenis akarok nomád életet élni. Magam fúrok, magam faragok, én dolgozom a köznek, az összességnek. A cserkész megfeszíti gondolatait, hogy azokból tábordiszitési ötletek pattanjanak ki. Legkisebb fúrás-faragásommal is építem kis birodalmunkat, de ügyelek arra,hogy minden kis darab fa, minden faragott disz cserkészszerü legyen! Nem diszitek szines crep-papirral és tarka gyári papirfüzérrel /maradjanak azok csak a városi majálisoknál!/, nem viszek gyalult és'festett táborkapukat, drótkerítéseket, összecsukható székeket és ágyakat. Hanem keresek erdei gályát, vesszőt?nádat,gyékény tj gyökeret és botok segítségével, vagy vékony nyirfatörzsekkel diszitem a tábort. Lombfüzért fonok a tölgy, a fenyő lombjaiból és az erdei, mezei virágokból koszorúnak a tábor keresztjérej a táborkapura és az árbócrudra lelógo disznekj ékességnek. Mohából, páfrány levelekből, szines kavicsokból,* kövekből kis kertet varázsolok a sátrunk elé, az árboc és a kereszt tövébe, vagy a táborkapu elé. Nádból, fák kérgéből, gyékényből j erdei indákból és gyökerekből kis fonásokat, kerítéseket, virágtartó állványokat, apró diszeket készíthetek. Sőt, még sátorban is lehet ötletességeket alkalmazni. Pl.kis asztalkát, vesszőből függő csajkatartót, ágakból kulacs és ruhatartó fogasokat, faragott, kibicskázott gyertya és lámpatartó állványokat, polcokat, stb. Díszesebbre csinálom a kis pataknak hidjat, a konyhán az e- 8 -
