Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

Még messzebb voltak az Albatrosztól, amelyből akkor léptek ki Bende főmérnök ur és Fáy Zoltán. Az utóbbi bicegését most még jobban észrevette Marci és félhangon szóvá is tettes- Mi történt Fáy mérnök úrral? Baleset?

Zsuzsika megrezzent, megállt, Marci felé fordult s ránézett. Két nagy könnycsepp buggyant ki a szemeiből.- Az égre kérem, Zsuzsika, mi a baj? Mit is mondhattam? Kérem.., miért sir? - és a megdöbbent Marci már nyújtotta is felé a zsebkendőjét.- Ne... ne haragudjon, Marci. Nem tehet róla. Nem tudhatta. Zoltán bácsi akkor törte el a lábát, amikor Édesapám meghalt.- De hogyan? Mikor? Nagyon sajnálom... és nem kérdeztem semmit, ha ez fájdalmat okoz.- Édesapámmal az első munkagépet próbálták ki. Nyolc éve múlt már. Az első,gép nem volt teljes nagyságú, de az is kilencven tonnánál nehebb volt. Édesapám vezette s mellette ült Zoltán bácsi. Az oldalsó, meg hátsó "kezelőtornyokban" hat másik férfi. Ezt a barlangot senki sem ismerte, senki se tudott róla. Kivéve a törzs öreg varázslója, aki mint papjuk,ide temette halottaikat. De ez csak később derült ki. Édesapám erre a dombra vezette a nehéz gépet. Azelőtt jártak itt már traktorokkal, de egyik se volt olyan nehéz, megközelitőleg sem, mint a "Toldi". Váratlanul beszakadt alattuk a talaj és a munkagéppel együtt lezuhantak ide. Édesapám meghalt; a hat segédkezelő is. Zoltán bácsi megmenekülése csodával határos. Súlyos lábtörésekkel, agyrázkódással, koponyatöréssel hónapokig élet-halál között lebegett a kórházban. Aztán szerencsére felgyógyult,de az egyik lába rövidebb lett a toldozgatások miatt. Szegény.- Szegény Zsuzsika. Nagyon sajnálom. Maga... akkor itt volt?- Még nem. Kisbaba voltam, amikor Édesapám Nagyapához jött. És kiskoromban meg sem lehetett kísérelni utazásomat, igy Édesanyámmal maradtam átmenetileg. Aztán, amikor Szegény meghalt, nagynéném/vett magához és az ő gyerekeivel nevelt. Még elemista voltam, amikor Édesapám balesetének rettentő hirót megtudtam. Aztán félévre rá Nagyapa idehozatott. Hogy a legutolsó Bende öregségében vele legyen... - fejezte be Zsuzsika a kinos magyarázatot és hozzátette:- Jó, hogy megkérdezte, Marci. Nehéz erről beszélni, de jobb,hogy elmondtam. Tudom Maga megérti.- Megértem. Es magával érzek. Mintha csak a húgom lenne. - és Marci valóban igy is érezte.

* * *

A szombati hadijáték kicsit más lett, mint amilyennek Marci elképzelte. Ö a karszallagos, vagy számlekiáltós hadijátékokhoz szokott s igy meglepődött, amikor reggeli után uj barátjaival a templom előtti térre mentek. Akkor már sok barátja volt a volt légionisták közül, akik vagy a mezőgazdaságban, vagy a gépeknél, időnként meg őrszolgálatban tevénykedtek. Napbarnitott, szikár, csupa-izom férfiak voltak, mind idő - sebbek Marcinál. Még Tibor is, akit először saját korabelijének hitt, pedig jóval harmincon felül volt az is. Hét társával együtt ők voltak- 20 -