Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

gény. Ha kis gyerekek is voltak a játékban, akkor azok mennek most elöl, s azok csengetnek, sűrűn, egyenletesen, végül elhalkulva.

/6.dal/

No,ti tp-ró di-á-kok Lassan csengés-ee-tek,

Hogy a-lúd-jón Má-ri- a Pi-ros nap-fel- kel- lig.

/A 2.versnél a második ütem első két nyolcadja helyet negyedhangot!/

Párosán elvonulnak. Búcsúzóul visszamarad egy pár és megköszönik a figyelmet, a régi magyar népi játék iránti szeretet, jó termést, bö aratást kivánva elköszönnek.

A MAGYAR NÉPI EGYÜTTES egyik New York-i előadása újra eszembe juttatta ama, nem éppen ujkeltü mondást, hogy számunkra a regöscserkészet hivatás... nem csak szórakozás. Munkánkra, népdalainkra, táncainkra - és minőségre, ahogy Németh László irta már 25 esztendővel ezelőtt- szüksége van a magyarságnak, a világnak. Ezt bizonyította az a hatalmas taps, amit Albert István, különben kitűnő zenekara kapott, amikor a Monti csárdás és a "Csak egy kislány..." édes-bus melódiái végén elcsendesült a hegedű és a cimbalom. Csak ott volt a hiba, hogy bizony hiába sürögtek-forogtak a leányok pompás kalotaszegi viseletben, az ö táncuk nem aratott ilyen átütő sikert, sem pedig az ecseri lakodalom, sem a többi népi tánc. Az énekkar műsorában aztán nem is volt olyan népdal, ami esetleg.,.., igen, ami esetleg nem tetszene, ami"idegen", nem "magyaros". Mert hát kultúránkat ma is hires vendéglőink szórakoztató zenéjével azonosítja a világ közvéleményének nagyrésze. Ma is félreér - tenek bennünket, nem csak 1900-ban. S Te, cserkésztestvér, azért vagy regös, hogy megértsenek.

Idén nem lesz regöstábor. Jubileumi táborainkban azonban sokezer szempár lesi majd, hogy "mit is jelent magyarnak lenni?" - Péter bá' -