Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

"Gyerünk Ivánkát ugrálni!" - adja ki estefelé a jelszót valaki a faluban. Innen is, onnan is kilépnek az utcára a lányok, legények és csapatba verődve elindulnak a falu vége fel. Most látszik meg, hogy elöre készültek a Szent Iván estéjére, mert minden leány ünneplőbe öltözött és kicsinosította magat. Nótáznak is, aféle gyülekező jel ez a nóta.

A falu végén, a zöld erdő aljában egy kis tisztásra vezet az ut. A csoportok szétszélednek, szalmát és szárazkórót gyűjtenek s a tisztás közepére rakják. Valaki meggyujtja a tüzet. A néphit azt tartja,hogyha a sokféle giz-gazt elégetik, akkor az "egész határban gyommentes lesz a gabona". A tűz füstje pedig - amerre elszáll - "a jég és fagy ellen védi a határt".

Elmúlt a havas tél, a szeles-esős tavaszelő, a nyár bontogatja most a melegét. "Jézus ünnepeire" emlékeztet ez a változás. Köröskörül virágos az erdő, harmatos a rét. A búzavirág most bontja a szirmát és este messzevilágit a mécsvirág fehér szeme. A leányok "virágéneket" is énekelnek. Eközben veszik a virágokat, bevetik a tüzbe. S aki belenéz a lángokba, annak az éjszaka sokkal sötétebbnek látszik. A lányok összébbhuzódnak egy csoportba.

Ezután a kiéneklés következik. Minden leányt névszerint kiénekelnek és hozzá a legényisraeröse nevét is kimondjak! A falu nincs messze, hallja aki nem alszik! A nevek sorrendjét utcák szerint, házról-házra veszik. A leány, miután legénye és saját nevét is meghallotta, kezet fog vele. Nekiszaladnak a tűznek és átugorják. Némelyik leány sikongat is közben.

Persze, az éjszakában nyilt vallomás ez a jellegzetes kép, s komo - lyan és véglegesen "megpecsételi a fiatal pár sorsát"! Előfordul, hogy a legénynek nem tetszik a a leány, akivel kiéneklik. Erre szétrugja a tüzet. A többiek azonban hamarosan helyreigazitjak. Különben a fiatalság örömmel és türelemmel várja, mig sorrekerül. De az öregek csak messziről hallgatják az éneket; nem nekik szól a szakadatlanul tartó éneklés.Ezért aztán rámondják: "Hosszú, mint a szentiváni ének."

Ha jönnek idősebb asszonyok, azok bodzaágat pörkölnek a tűzön, hogy , azzal kössék be a daganatot, mert az elapasztja. Es azok az asszonyok és menyecskék, akiknek kisgyermekük halt meg, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogatnak, hogy ezt kapjon az ö gyermekük is a másvilágon. Leginkább olyan gyermek kapja a cseresznyét, aki ugyanazt a nevet viseli, mint az anyja elhalt gyermeke.

Pogány szokás a tüzugrás, vélte egy időben a tudomány. És mit tesz a valóságban a magyar nép? Jézusról énekel és hazafelé menet megzenditenek egy Mária-éneket is katolikus vidéken, mintha csak pappal és csengetyüz rázó ministráns gyerekekkel mennének:

"No ti apró diákok, lassan csengessetek,

Hogy aludjon Mária piros napfölteltig..."

Néhány Árpád-kori magyar faluban maradt fenn szinte a napjainkig ilyen szépen a szentiváni tüzugrás. Ezek közül is a legszebb szentiváni énekek a nyitramegyei Pográny, Ghvmes és még néhány, a Zoborhegy alján lévő faluban találhatók. Az alábbi játékot - játszátok el Ti is legközelebbi regöstábortüzetek alkalmával - Volly István zoborvidéki feldolgozása nyomán közöljük:- 10 -