Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3-4. szám

- Nem tartalak vissza a munkádtól. Tudom, van elég. Ma délutánra meg magammal viszem ezt a Marci fiút és Zsuzsika is elkisér minket. A Fáj műhelybe, - a barlangokba .

A telefonhoz lépett és a következő pillanatban már hívta Jávorka Balázst, hogy rögtön jöjjön át ide, s kisérje el őket.

A gépkocsit Balázs vezette. Nagykopunyától északkelet felé mentek, a dombok felé. Az ut elkeskenyedett, amikor a fák alá beértek, aztán jobbra-balra elágazott, s kikacskaringózták a fék alól. A kocsi meg egy alagút bejárathoz érkezett.- Az őrség nem is mutatkozik, pedig itt vannak félkörben elrejtve, - súgta Zsuzsika Marcinak.

A kocsi befutott az alagútba, aztán lámpát gyújtottak. A fényszórók enyhén lejtő utat mutattak, az alagút vagy öt-hat méter magas volt itt. Marci megfigyelte, hogy cseppkőbfirlangban haladnak. Aztán kanyarodott az alagut. Acélfal zárta el útjukat. Jávorka kiszállt^ s valamit motozott a falon. Ekkor hirtelen féltucat fényszóró világította meg a kocsit s a benne ülőket, aztán az acélfal kettévált és mint egy óriási tolóajtó, utat nyitott nekik.- Itt is van őrség, ezek is ellenőrizték, ki jön be - magyarázta az öregur.

Öt perc múlva hasonló akadály hárult el előttük. Ezután kitágult a barlang és Marci nem is láthatta a barlang oldalfalait vagy tetejét. Jávorka az autódudát használta most valami morzejelzésre, amire az irdatlan nagy barlang egyszerre nappali fényben úszott. Jó tucatny iiényszóró világította meg. A közepén egy,fémesen megcsillanó vagy harmincméteres gépezet állott, ^ehetett kb.lo méter magas. Megálltak, kiszálltak. A gépezet oldalán egy ajtócska nyilt meg és egy szemüveges sápadt férfi jött eléjük. Az aggastyán már messziről mosolyogva üdvözölte:- Szervusz Zolti! Sápadtabb vagy, mint valaha. Hát, ha nem cipellek ki erővel a szabad levegőre, akkor minden idődet itt töltőd?- Isten hozott, Ákos bátyám. Örültem, mikor hallottam, egészségben hazatértetek. Nézd, ez a munka a paszszióm és teljesen kész a kis Albatrosz.

Aztán bemutatták Marcit Fáy Zoltán feltalálónak.- Zolti, ez a stramm legény Hevesi Marci, aki Amerikából jött, hogy Hubay Tamás jobbkeze legyen a gazdaságban. No, meg József atyáé a cserkészetben.

A deresfejü, kopaszodó Fáy feléje fordult, aztán kissé bicegve odalépett hozzá és kezet nyújtott:- Isten hozott, Marci. Ákos bátyánk mindenkire annyi terhet rak, amennyit el bir viselni. Látom, rád nem kevés feladatot bizott, de azt is vélem, hogy szélyes vállald elbirják feladataidat. A lányomék is az USA-ban,I)enverben laknak most. Te honnan jöttél?- 21 -