Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3-4. szám

kiabálásból állt a motorzugás miatt.- Ez a villanytelepünk - kacsintott feléje Tamásodé látszott rajta, hogy nem tréfál. - Évek óta megállás nél­kül termeli az áramot, minden hullámtörés. összefüggnek, de egymástól függetlenül fordulnak a kis lapátkerekek. Az égés; mint több láncsorozat, a két végével az öböl végén sziklák­ra támaszkodik, az öbölben pontonszerü rögzítésekkel az a­­pály-dagály színvonalát követi. A transzformátorok e szik­lákba vannak süllyesztve. És látod ezt a sziklákba vágott csatornát? Itt van a tengervizet sótalanitó állomás. Innen vezetjük a már édes vizet a birtok minden részébe. Azzal magafelé húzta a botkormányt, s a gép búgva e­­melkedett a levegőég felé. Aztán fordulat, és kétszázmér­­földes sebességgel siettek Nagykopunya felé, hogy a Nagyfő­nöknél idejében ott legyenek. Marci csak nézett lefelé a szárny mellett és próbálta megemészteni, amiket hallott.Ar­ra nem is gondolt, hogy Kopunyától északra, s keletre is ma­radt még látnivaló.- Főmérnök ur, nem birok szóhoz jutni! Minden ten­gerhullámot energiatermelésre felhasználni! Hihetetlen!- Csak a kinetikai energiát elektromossággá változ­tatni. Ebben nincs nagy csoda, amint a módját megtaláltuk. De ne felejtsd el, hogy a meglévő energiának csak kis ré­szét használjuk ki, azt sem az eredeti formájában, de vil­lamossággá változtatva. Még hosszú az ut, amig az ember a természet energiáit tényleg kiértékelheti. Például a csirá­­zási energiát a növényeknél, azok növekedését,-hogy csak egy példát hozzak fel,- amiben még a kezdethez sem értünk el. •- De amit láttam, az magában is korszakalkotó!- Csitulj le, Marci fiam. Te meg, Zsuzsikám,adj ne­künk ebédet. Látod, a szegény Marci egész sápadt az éhség­től, szomjúságtól, - viccelt az öregur. A szép Zsuzsika meg gyorsan tevékenykedni kezdett, nehogy észrevegyék, hogy há­ziasszonyi teendőit elfelejtette, mig Marcira figyelt.- Tessék, nagyapa. Üljön le ide, Tamás. Marci,magá­nak az a helye. Két csokoládészinü csitrilány behozta az ebédet, a­­mit olyan jó étvággyal fogyasztottak el, hogy szóhoz nem is jutottak, mig a kávé után át nem mentek a Nagyfőnök dolgo­zószobájába a megbeszélésre.- Marci fiam, gondolom eleget láttál, tanultál ma délelőtt, - kezdte az öregur. - Minap autóval bejárod a félbirtokot, amit ma a levegőből láttál. Ma délután meg Ta­más elvisz a két Benson fivérhez. Ezt a két ausztrált a szak­­szervezetek szabadították ránk, nehogy az országukban egy "önálló államot" rendezzünk be. Ezek még nem hazafiak,fiam, csak türelmetlen soviniszták. A két testvér meg, - akar hi­szed, akár nem,- ott igyekszik ártani nekünk, ahol tudnak. Persze, minden emberünknek be kellett lépni szakszerveze­tükbe, mert különben egy-egy vérmes csoport valamelyik fő­városban sztrájkba kezd, ami további bonyodalmaihoz vezetne. A két fivérnek külön rádióállomása van, adó és vevő, mert mint hivatkoznak, őket a Repülő Doktor szolgálatra használ­- 19 -

Next

/
Thumbnails
Contents