Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3-4. szám

D. Kelemen:

Szin:

D.Kelemen:

Darvasné: Sallainé:

/Már csak ő forgatja a tántorgó Katát, aki az Én Istenem.. 2.soránál összeesik/

Én Istenem minek élek, lia a semmitől is félek. Száraz levél... /az ének hirtelen megszakad. Pár ínp.-nyí csönd, majd a láncok siratója halkan/: Szivárvány havasán... 2 vsz.

FÜGGÖNY

III..FELVONÁS

/A színpadon, alacsony pádon Sallai Kata kite - ritve. Fejénél térdel az anyja, körülötte félkörben a lányok,, búcsúztatják az anyjától/:

Aj. sirass édesanyám... 1-3 vsz. Harangszó./

/lassan, szinte öntudatlanul jön be. A baloldalon álló anyjához/:

Anyám, édesanyánij

Ugyan kinek húzzak a hármas harangot?!

Fiam, édes fiam, Darvas Kis Kelemen,

Sári biró lánynak, Sallai Katának.

/Eddig mozdulatlan térdelt lánya mellett, most lassan feláll, előbbre lép s tompa hangon mondja/ Atkozott az apa, hétszerte az anya.

Ki egyetlen lányát a bálba bocsájtja.

Este elereszti, reggel sem keresi,

Harmadnapra pedig, halva viszik neki.

/Mig Sallainé előrejön, előrelépnek észrevétlenül a kezdeti furulyások is, s amint ő az átkot befejezte, azonnal elkezdik furulyán a régi székely himnuszt^ mire a lányok előrevonulnak egy sorban, élő függönyt alkotva, ami mögött Kata is föláll, s a főszereplőkkel együtt az első sorba beállva, együtt éneklik:/

Oh én édes jó Istenem, oltalmazom,segedelmem... /2 vsz./

VÉGE.- 17 -