Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

Engem mindenkinek meg kell hallgatnia mert gyermekszóval mondom a mesét S aki elvenné gyermekvilágom barbárrá lenne, és bölcsen ostoba. Mert, hol csodák történnek ott

csak álomnak és mesének és csakis a gyermeknek lehet egyedül igaza.

Hinnétek:

az utcákon mi lettünk a rendőr, tűzoltó, mentő és katona;

S akik arra jöttek- minden bácsi, néni - arra figyeltek;

merre tart e gyermek ármádia.

A nagyok mind törpékké lettek - s a pesti utcán a gyermek volt az ur.

...aztán csillagok hulltak, és nagy robajjal omlott egy világ.- A felnőttek csak meglepetten álltak de már mi irányítottuk a forgalmat

és Játszótérré tágult az ország.

Tis éve múlt ugyan- tíz éve volt a láng s a vér - S most újra közétek lépve

régi jussam mégis arra kér hogy

mindenki meghallgasson engem /nem érdekel semmi érvetek!/

Mert én szivet hozok és ... könnyet és emléket és hitet és álmot és csodát,

S ha még emlékeztek - nektek hadd meséljek;

hadd éljenek újra, akik régen holtak hadd lássuk újra diadalban Pestet és Budát.

Amit án mesélek az történelem.

Az én álmom

lám, mind valóra vált.

S ha ón könnyet ejtek az mindnyájunk keserve -lem szégyenlem hát

hogy mégis az a régi gyermek

gép közétek

/

es -elsírja magát.

» h - ”