Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

i

hJéfn.0, M.l

Ör - xsi ft« - ni, Wall-ja c kenet

A kis kaput nuis-sa, ki kend, tiju-Waj- la!

Itt tar - tök «x k«d-v«S mi-ngi't,

Jo-lií-könak tók«Hj sasi***,«!» tyjtaj-ift!

A bukovinai Istensegits csángó népe pedig az alábbi tréfást dalt éne kelte, amikor a völegényes házhoz megérkezve, a menyasszony holmiját le vették a kocsiról:

Pe-ik ufc-ecín f©J a ke-rék,

V

Fo- reg a sré - reVt-cse - ke-rek

m

Jj-J. t-j> j l

Jós- ka. u- reum ot4 te - ke- reg,

Ro-ZSi ajt-ftony ott M«-CSC-reg.

2. Jóska uram jó katona, Tizen-huszan hujzák lóra. Úgy állítják glédájába,

A Nagy Márton kapujába.

3. Láda gúnyát nem adhatok, Hej, de leányt szépet adok! Csepü-kendőt hatot szabok, Azt es ugyan szűkén szabom.

4. Azt es ugyan szűkén szabom. Hogy a rúdra ne tehesse. Hogy a rúdra ne tehesse, Semmi hasznát ne vehesseI

5. Üres ládám az ajtóba,

A vendégek a kapuba Üres ládám az ajtóba,

A vendégek a kapuba.

6. Édes kezem, mét nem fontál, Édes szemem, mét aludtál? Nincsen fonal a rudamon, Kilenc pászmám motollámon.

7. Azt es hat hónapig fontam, Méges eleget aludtam,

Azt es hat hónapig fontam, Méges eleget aludtam.- 13 -