Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

lanul egy kis fekete faágat látott a ló előtt a fűben. Ahogy a faág megmozdult és a ló látta, hirtelen rémülten megtorpant a halálos marasu kigyó elött. A megtorpanás oly' hirtelen történt, hogy harci hatalmas Ívben átre - pült a ló feje felett, túl a Halálviperán, fejjel a kövekre. Jobbra- balra a többi lovas elvágtatott mellettük - szerencsére, mert igy a zajtól megriadt kígyónak elsiklásra útja nyilt, mielőtt Zsuzsi és a többiek megfordítva lovaikat harcihoz értek volna.

Marci ott feküdt a szikladarabok közt; élettelennek látszott, csak a fejéből csepegő vér mutatta, hogy él.

Zsuzsi életében még ilyen gyorsan nem fordította meg lovát s már is Marcihoz érve kiugrott a nyeregből és lehajolt, letérdelt a sebesült fölé.

A többiek még nem értek oda s igy nem hallották, amikor Zsuzsika zokogva kezdte törülgetni Marci vérző fejét és hangosan imádkozott: "Édes, irgalmas Jézusom, ne hagyd Marcit, segitsd meg, hisz annyira szeretem üt!"

Hangja okozta-e vagy nem, nem tudhatjuk, de az eséstől elkábult Marci kinyitotta a szemét, ránézett a föléje hajló lányra; próbált szólni de nem birt. A szeme is újra bezárult, eszméletét vesztette.- Eridu, gyere ide segíteni. Te meg, Codnadda, lovagolj amilyen gyor - san birsz a doktor úrhoz s kérd meg, azonnal jöjjön ki mentőkocsival. Tiz percen belül ott lehetsz. Nem, várj, én is megyek; a doktor úrral jobb, ha én beszélek. Te meg, Sridu, vigyázz addig reá. Azzal felpattant a Deresre és elvágtatott Ooodnaddával a kórházhoz.

Egy órán belül Marci már a kórházban volt. Fején a sebet fertőtlenítette a dijbirkózó kinézésű Kovács doktor, akinek keze olyan finoman dolgozott, mint egy művészé. Megvizsgálta Marcit és diagnózisa kérlelhetetlenül jött:- Hát komám, kemény a koponyád, de a bazalt még keményebb volt. Koponyaalapi törés. Látja kis Zsuzsi, itt még egy kis agyvérzésre gyanakszom. No, de ebcsont beforr., nem kislány ez a fiú.- Én majd ápolom, - kérte Zsuzsi.

Az orvos el akarta háritani ajánlatát, de egy pillantás allányka arcára megmutatta, hogy jobb ha beleegyezik.

<- Jó Zsuzsa, ma estig. Éjjelre meg majd Milka nénit áthivjuk; ö szakképzett ápolónő s tudni fogja a borogatást, hogyan mikor cserélje és milyen injekciókat adjon mikor. No most fiú, kapsz egy tüt, aztán alszol egy jót.

Az orvos szeme intését követve Zsuzsika ugrott a gummicsőért, amivel Marci felső karján elszoritóttá a vérkeringést, raig a doktor vénába beadta az injekciót. Marci nézte, nézte az érte aggódó Zsuzsit, egymásba tévedt a pillantásuk és még mielőtt Zsuzsi megakadályozhatta volna /Kovács doktor éppen az injekcióstüt tette be kiforralni s igy messzebb volt/, Marci odasug - ta:- Én is nagyon, de nagyon szeretem Magát, Zsuzsika.

Aztán hatni kezdett az orvosság s hirtelen elaludt, úgyhogy nem is láthatta a leány rózsapirosra vált arcát.

* * *

így történt, hogy a cserkészek elsösegélynyujtási kiképzésre a kórház kertjében került a sor, mert bizony Zsuzsika ott nem hagyta volna Marcit a világért sem. Az első éjjel ő is ott virrasztott Milka néni oldalán a betegágy mellett, migcsak az idősebb asszony rá nem szólt, hogy ha nem megy aludni de rögtön a másik szobába, akkor masnap ugyan ki ápolja majd Harcit.

A gondos ápolás, Kovács doktor tudása, meg a kitűnő gyógyszerek,de még leginkább Marci vasszervezete az első 2h óra után már javulást hoztak. Vagy talán Zsuzsika volt a varázsszer. Mert amikor nem volt bent mas a kórház - szobában, akkor a borogatásos, törökösen bekötött fejű Marci szép csendesen megfogta az ágya mellett felolvasó kislány kezét, mire az olvasás akadozni kezdett, majd teljesen leállt. És ott ült a kis önkéntes ápolónő a beteg legény mellett, egymás szemébe néztek s szótlanul fogták egymás kezét. Mert Marcinak nem volt szabad beszélnie.- 20 -