Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

Végre megvirrandt a várva-várt nap és a fiiakat a rendelkezésre álló csónakhoz vezettem. Beszéltem nekik minden szépet és jót a vizi fegyelemről és másról, mely szavakat ők kaján vigyorral fogadtak. No de gyakorlat teszi a mestert, ép ezért kezükbe nyomtam az evezőt, kormánylapátot, stb. és nekiindultunk a halastó ismeretlen rejtelmeinek. Az eredmény elképzelhető volt. Fel csak azért nem fordultunk, mert a mi jó öreg Noé bárkánkat talán a legnagyobb igyekezettel sem lehetett volna felfordítani.

Nem tudom cserkésztestvéreim, láttatok-e már részeg embert hazamenni? így úszkált a mi büszke fregattáink is ideoda a tó csillogó vizén..Szerencse, hogy ilyen helyeken nincsenek hidlábak, bólyák vagy sziklák, mert biztosan hajótörést szenvedtünk volna. Végre is az ebédre hivó kürt szava vetett véget ennek a műélvezetnek. Elindultunk hazafelé, mert ép a tó közepén ért bennünket e csábos hang.

* * *

De a tisztikart és a magas parságot nem elégítette ki az evickélés eme lehetősége és nagyobbra vágyott, A vad széllel akart büszke vitorlát dagasztani. Ezért két lelkes matador orron ragadta a csónakot, szárazra tették öt és miként a bibliai Noé, bekenték a fenekét szurokkal. Ennek később szomorú tragédia lett a vége. A szuroktól a talpunk is fekete lett. És mivel le kell mosni a gyalázatot, nekiláttunk, hogy a talpunkat megint a fehér ember kulturnivójára hozzuk. Oh! kedves olvasóm, ha még nem tudnád, hogy milyen kéjes élvezet, ha az ember talpát surolókefével simogatják, hát akkor próbáld meg okvetlenül. Ez majdnem felér egy kozmás bablevessel.

Miután a csónakból már facsarni lehetett a szurkot, a két deli legény árbocot is állitott rája, melyre egy ügyesen hajtogatott sátor került vitorlának. A kinai dzsunkához lehetett volna hasonlítani, amint ott ringatódzott a sekély tápcsatorna vizén. Nevet is kapott a jámbor: "Sóhajy. Hát egy napon Sóhaj megrakodva szabadnapos segédtisztekkel és más hasonló lógósokkal elindult a csatornáról a tó felé. Enyhe Zephyr fújt, ez meg is látszott a mozgásán. Úgy gondolom, helyesebb lett volna Vizibolhának nevezni a vitorlást. Hát persze vitorlázni, azt nem tudtunk. Mindenesetre sokat vitatkoztunk, hogy hogy kell forgatni a vitorlát, és hogy mi is az a lavirozás. Ez a szó nagyon tetszett nekünk és azért nagyon sokat használtuk.

_ 16 -