Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
Nagyobb térségen játszhatna 20-30 résztvevő. A résztvevők nagy nyitott körben állanak fel, párosával, mégpedig úgy, hogy minden párban az egyik résztvevő mögé áll a másik. Mindenki a kör közepe felé fordul, és egész idő alatt csak befelé nézhet, tehát nem forgathatja fejét jobbra vagy balra. Ezután ki kell sorsolni egy fogót és egy futót. A futó elindul, de mindig csak a kör külső kerületén szalad - hat, persze olyan irányban, amilyenben akar. A fogó igyekszik a futót utolérni, de ez csak addig köteles szaladni, mig a többiek lassan és közösen 3o-ig számolnak, vagy egy népdalnak egy két sorát eléneklik. Ha ez megtörtént, a futó valamelyik pár háta mögé állhat, és ebben a pil lanatban ennek a párnak az első embere lesz a futó, és a fogó ezt igyekszik megfogni. Ha a szóban levő pár első embere nem elég gyors,vagy nem veszi észre, hogy a párja háta mögé állott az előbbi futó, akkor a fogó megfoghatja öt még álltában is. A megfogott futó lesz a játék folytatásakor a fogó. A győztes régi fogó bármelyik pár háta mögé állhat, és akkor annak a párnak az első embere kezd el futni. /folyt.3.old./ Aggódó öreg barátunk azonban akkor még nem tudta, hogy a magyar cserkészetnek bennünket serkentő hagyományai nem fagyos jég táblák, hanem nemzeti életcsirákat hordozó termőiöld,lelki és szel lemi tápláló talaj, amelyből uj élet uj hajtásai fakadhatnak. Mi éreztük és tudjuk, hogy minden magyar, aki valaha részese volt a ma gyár cserkészélménynek, - akár maga is átélve azt, akár csak ki vülről figyelve, - az a szivében, a lelkében, a gondolatvilágába az egész lényében magával hozta embernyi részecskéjét a magyar nem zeti tudatnak, a nemes magyar szellemiségnek. Magával hozta ember nyi elemét az évszázadok változó megpróbáltatásaihoz csodálatos ön fenntartási ösztönnel alkalmazkodó magyar mivoltunknak. Ahányszor uj magyar cserkészcsapatot szervezünk, ahányszor újabb magyar cserkész vállalkozáshoz fogunk*- mi ezekhez a magyarokhoz fordulunk. Tőlük kértünk, és tőlök fogunk kérni virágoskertünkhöz egy-egy maroknyi magyar talajt, lélek-szellem talajt, s azt hálás gondossággal rakjuk az uj cserkészhajtások gyökerei köré Akiktől kérjük, azok világszerte szivesen, boldogan nyújtják át ne künk a magukkal hozott kincset, s aztán velünk együtt gyönyörködnek a viruló cserkész kertecskékben. - Bizakodó, boldog mosolylyal gyönyörködnek Bennetek: jubiláló magyar Cserkészfiuk! magyar Cserkészlányok! Virágozzatok hát Isién magasztalására, egymás szeretetében, s önmagatok boldogságára. Jó munkát!- 16 -Miklós bá
