Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
A számadójuhász azonban azt mondta:- Valakinek itt kell maradni a marháknál! Azonban senki sem akart ott maradni.- A kis bárányok elszélednek! - mondta a számadójuhász komolyan.- Vigyük el azokat is! - kiáltotta egy bojtár s máris nyakuk köré kaptak egy-egy báránykát. A számadójuhász feltolta homlokán nagy báronybörsüvegét.- Az ám! Vinni kell valamit a Kisdednek! Nosza egyszerre előkerültek a tarisznyák. Kinyíltak a régi katonaié - dák, mikben az élelmet és a ruhaneműt tarották. Egyik szép kerek birkasajtot takart tiszta vászonkendőbe. A másik nagy, piros füstölt sonkát göngyölt régi újságpapírba. Előkerültek a só- és paprikatartó-tülkök. Azokat a kisbojtár fogta. Egy öregebb gulyás két tábla füstöltszalonnát akasztott a nyakába füstös madzagnál fogva, ahogyan a füstről lekerültek. Mindegy! - küknél volt valami, amivel a Kisdednek kedveskedni akartak. Akkor aztán vidám kurjantások közt megindultak a város széle felé a havas utón. Néhány tanya mellett is elmentek. Azok ablakait erősen megzörgették.- Hé, János bátyám! Keljenek fel!- Megszületett a Messiás!- Jöjjenek megnézni! A kis tanyák ablakjai gyorsan kivilágosodtak. A János bácsiék, meg a többi tanyabeliek gyorsan felöltöztek s mikor a pásztorok rövid, szaggatott szavakkal elmondták az angyali jelenést, hirtelen ők is összekaptak egyet - mást, főleg kolbászt, meg szalonnát, mert legtöbbjénél már megvolt a disznóölés. Vagy legalább egy csupor tejet, kockacukrot, feketekávét és néhány csomó túrót. Az asszonyok nagykendöt dobtak a vállukra és a pásztorok után eredtek. A nagy sietségben még a konyhaajtót is elfeledték bezárni.- Aztán? - ragyog a kis unokák szeme.- Az istálló előtt megvárták egymást. Köhécseltek. Igazgatták a ruhájukat, Nagy csendben szorongtak. Egymást tessékelték előre. Egyik se mert bemenni. Végül is egyik tanyásné kopogtatta meg halkan az istálló ajtaját. A nagykendöböl kiszabaditctta a fülét és az ajtóhoz nyomta,hogy kape választ. Kapott! Az istállóból Szent József hangja hallatszott ki:- Szabadi Erre a tanyásné óvatosan benyomta az ajtót és belépett az istállóba.- űicsértessék a Jézus Krisztus! A többiek utána. Mindnyájan levették csúcsos báránybörkucsmájukat, mintha templomba léptek volna. Némelyek még a szenteltviztartót is keresték az ajtó mellett.- Ekkor az X-lábu jászol felöl vakitó fénysugár lövellt a pásztorok szemébe. A jászol szalmáján ott feküdt a Kisded, aki leirhatatlanul szép volt. ' A haja aranyból. A szeme két nefelejcs. Az arca piros rózsabimbó. Mellette ült boldogan a szép Szűz Mária. Mögötte Szent József állt , szemével bátoritóan intett a pásztoroknak, akik erre mindnyájan oda térdeltek a Kisded elé és keresztet vetettek. Ajkuk imát sutto - gott, de szemük megbüvölve állt a Kisdeden és szivüket boldogság töltötte el. Nem is tudtak hosszan imádkozni. A tanyásné széttárta meleg nagykendöjét és elő vett alula egy szép virágos tányért, amelyen hat csomó friss túró fehérlett, mint a hó. Alázatos,,könyörgő szemmel nyújtotta a Kisded felé, aki- 8 -
