Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

L

1

Zsuzsika a fejét rázta: - Csak Balázzsal ne beszéljen a múltról, Tibort kérdezheti. 0 otthon élt, partizánkiképzést kapott és 1956-ban jött ki. Tudja-e, hogy ö is ugyanabba az iskolába járt, ahova én, csak persze hét évvel előbb.- Maga otthon járt iskolába? De hát hogyan...?

Zsuzsi szája meg-megrándult, mintha simi kezdene; egy pillanatnyi szt' net támadt, ami alatt Marci szidta magát, hogy már megint mit kérdezett. Az tán csendesenjött a válasz:- Szegény édesanyám halála után nagynénémnél éltem, mig aztán nagya - pámnak sikerült kiszöktetni hazulról. Jóformán az akkori súlyomat fizette aranyban, hogy egy.dunai teherhajóra felcsempésszenek, elrejtsenek az áru mögé és kihozzanak. De kérem Marci, ne kérdezzen ezekről többet. Majd égj szer, később talán. Élvezzük inkább a repülést. Hamarosan Washingtonban leszünk.- Mondja, volt már Washingtonban?- Egyszer, átutazóban. Gyönyörű város.

Zsuzsika az órájára nézett: - Elérjük még a déli misét. Ugy-e maga is eljön a templomba?- Nagyon szívesen, ügy is ez volt az aggodalmam, hogy vasárnap van, útban vagyunk s nem tudtam, eljutok-e a templomba.- Rendes fiú, mondta nagyapa. Tudtam, hogy jár a templomba. Most meséljen a húgáról meg az öcséről, mielőtt személyesen is találkozom velük

És a leszállásig Marci beszélt a szülői házról, a mindig vidám édesanyjáról, akinek természetét húga is örökölte, ügy elrepült az idő, hog csodálkozott, amikor a leszállási jelzés megjelent a gépben. Megérkeztek Amerika fővárosába.

/folytatjuk/

Székelyföld- 22 -