Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

már meg egy patkányt sem.- Talán meghalt?- Nem, de meg fog halni.Éppen a ma reggeli stafétával küldte a fejedelem aláírva a halálos Ítéletét.- Úgy? - kérdezte Marci megrémülve. - Mit vétett a szerencsétlen?- Lopott, sikkasztott, elárulta a fejedelmet. Ne is emlegesd, Habakuk, mert csak rontod a kedvemet.Fél esztendeje vallatjuk, kinzatjuk, de olyan konok, hogy nem vall. Majd talán az akasztófa alatt magához tér. Pedig úgy bíztam benne, mint a saját fiamban.

Szomorú arccal kereste fel ezzel a hírrel Lacit. Az magánkivül lett, mikor hallotta.- Lehetséges-e, hogy lopott volna? - kiáltotta szivszaggató ^hangon. - Az én testvérem! Nem, én nem hiszem. En azt gondoltam, a labancoktól fogták el, hadifogoly, de nem tolvaj. Es mit lopott? Kitől lopott? BorzasztóIAzt mondod, alá van Írva a halálos Ítélete? Istenem, Istenem, mit tegyünk?

Boncz Marci vállat vont:- Nem segít már itt semmi. Szinte hallom már a varjukárogást. Valamelyik reggel kivégzik, észre sem vesszük.- Ha tán a fejedelem elé mennék és lábaihoz borulnék kegyelmet kérni?- Későn érkeznél,a fejedelem Munkácson van, maga Bercsényi is reggel indul Szenicére. engemet magával visz. Jobb bizony,ha te is beállasz a hadak közé és együtt megyünk.- Nem, én itt maradok, bevárom szegény testvérem sorsát. Nem tudora én,mit csinálok, de valamit csinálok.- Hát akkor Isten áldjon meg,mert én addig bolondoztam a jóslásokkal, hogy most már visznek - prófétának.

(folyt, köv.)

22