Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
vetett, s a végén már velünk is érzett. Mindent megtettünk, hogy nem csak megismertessük, de meg is szerettessük az argentin közönséggel cserkészetünket és Hazánkat. Próbáltunk igazán cserkésziesen viselkedni és hivek lenni az aznapi jelszóhoz : Úgy éljetek künn az uj világban Mig vándorlástok bus évadja tart. Hogy hozzatok diszt nemzetünk nevére, Hogy bennetek tiszteljék a magyart! Utolsó nap délben meglátogattak bennünket a Mar del Plata*! argentin leánycserkészek, akiket a nyilvános tábortüzünkön ismertünk meg, s néhány órát töltöttünk együtt melyek során megtanítottunk nekik egy pár éneket. Ök is tanítottak nekünk argentin népdalokat és a legnagyobb barátságban váltunk el egymástól. Elérkezett utolsó tábortüzünk, melynek során megtörtént a fogadalomtétel. Felálltunk a sötétben a zászlórúd köré.Az uj cserkészek a tábortűz parazsánál meggyujtották fáklyáikat s a kereszt tövébe szúrták. Elhangzott a törvények és a fogada - lom Ezovege. Éreztük, hogy a lassan kialvó fáklyák fénye mellett testvérek leszünk valamennyien: cserkésztestvérek. Másnap már hajnalban elérkezett a cserkészélet legszomorubb pillanata. Ott hagyni azt a helyet ahol két hétig együtt lehettünk s mely valamilyenképen miénk lett! Sietni kellett sátraink lebontásával, utolsó építményeink szétszedésé - vei, lábosok kimosásával. Zászlólevonás, eredményhirdetés, ballagás, s mári3....indulni.... Nagy elhatározással vágtunk neki a tábornak. Várak hőseit próbáltuk utánozni a mindennapi életben. Az o harcuk a miénk volt. A cél nem változott, legfeljebb az eszköz. Mint minden évben, most is azt mondom: ez volt legszebb táborom. De érzem, hogy ez valami más volt, több volt: valami nagyért kellett megküzdeni. Ugy-e Te is úgy érzed már, hogy velünk voltál ezen a szép táboron? De most abbahagyom, és sok-sok szeretettel kívánok Neked igen Jó munkátI - Népi -- 17 -
