Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

Zrinyi: Adriai tengernek Syrenája c. müvének borítólapja /I651/.

"Rettenetes sirás lón az erdőben" — Írja Bethlen Miklós, a költő kedves barátja emlékirataiban, aki

Zrínyi vendége volt ezen a vadásza - ton.

Zrinyi halálával újból árván maradt a szegény magyar nép, történelmének egyik legsúlyosabb órájában. Nem is hitte el soha, hogy ilyen tragikusan ostoba véletlen vethetett volna véget a hős életének. Hiszen túl sokaknak útjában állott Zrinyi kiváló tehetsége, öntudatos magyarsága, a nemzet összefogását sürgető tervei.* harmincéves vallásháború korában, Zrinyi, a mélyenhivő katolikus lélek minden magyart egy küzdősorba akart állitani,felekezeti különbség nélkül. Mély humanizmusa annyira fölülemelkedett korának elfogultságán, hogy a mohameddán törökök vallását is respektálta és erőszakos téritésüktől intett. A magyarságnak ezzel a fejdelmi hajtásával szembenálltak önző főurak és a bécsi udvar szürke kis intrikusai. Könyökvédős tábornocskák, a szamárlétra-karrier "hősei" féltékenyen tekintettek a dunántúli Zrinyi-várak felé. Az ő számukra Magyarország csak hadfelvonulási terület volt, játszótér csupán. S ezen a "játszótéren" két pogány közt pusztult a magyar. Török dúlta, német sanyargatta. A Bécs által nem fizetett, szándékosan lezüllesztett idegen zsoldosok - ahelyett, hogy védték volna a várakat - titokban üzleteket kötöttek a törökkel és elfogott szerencsétlen magyarok ezreit szállitatták a Közelkelet rabszolgavásáraira. Mindenütt a magyar őslakosság pusztult. így nézett ki az idegen segítség. Ezért kiáltja Zrinyi a Török Afiunban:

"Szegény magyar nemzet,annyira jutott-e ügyed,hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? Hogy senki utolsó halállal való küszködéseden egy biztató szót ne mondjon?Egyedül legyek-é ón őrállód,vigyázod, ki megjelentem veszedelmed? Nehéz ugyan e hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök : hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztö tűz."

Zrinyi haláláig vigyázója, őrizője volt a magyarságnak. Nagy lelke örök példa a magyar ifjúság számára. De élő maradt a magyar történelemben is. Utoljára 1956-ban bukkant fel, amikor Kodály Zrinyi Szózatában a nemzet lelkiismeretén dörömbölt, - Tibor bá -- k -