Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
megkérhettem, hadd vezessem helyette az őrsi naplót, megfogalmazhassam számára a különféle jelentéseket, amelyeket azelőtt sohasem adtunk he a kiszabott határidőre. Barátságban lévén, boldogan vette ajánlkozásomat és ezzel ismét javult valamit őrsünk teljesítménye. Tudjuk, hogy egy igazi lógós őrsben erősebb a közvélemény szava, mint az őrsvezetőé. Hiszen a tagok zpme vele egyidős. Őrsünkben az volt a közvélemény, hogy összejöveteleink programját nem kell előkészíteni. Hiszen nem vagyunk már srácok és a "felsős urak" türelmét nem lehet gyerekes programok erőszakolásával igénybe venni. /Ne feledjétek, a regőscserkészet és a rovermunka akkor még gyermekcipőben járt MagyarországonI/ Mégis, előző kezdeményezéseim sikerén felbátorodva, megkértem őrsvezetőmet, üljünk össze? beszéljük meg és készítsük elő együtt a következő őrsi összejövetel vagy kirándulás anyagát. így lépést lépés követett és őrsünk szelleme egy esztendő alatt lassan átalakult. Egyenrangú vetélytársai lettünk rajunk fiatalabb őrseinek. A következő iskolaévben már magam is őrsvezető lettem. A csapat vezetősége egy újabb, valamivel fiatalabb lógós őrsöt bizott rám. Nagy lelkesedéssel fogtam munkához. Most már egyre jobban éreztem a cserkészet lényegét, és idealizmusomat át tudtam vinni a rámbizott fiukra. Megkönnyítette munkámat, hogy 1929 husvétján részt vehettem a VI.hárshegyi őrsvezetői táboron. Annak pompás szelleme uj cserkésztávlatokat nyitott meg előttem és végleg tudatosította bennem mindazt az értéket, amelyet eddig ösztönösen reméltem a cserkészettől. így már nem okozott meglepetést,amikor a következő csapattáborban korábbi lógós őrsöm a "legjobb táborozó őrs" cimet nyerte. Esztendőre rá kiballagtam az öreg gimnázium kapuján, mint diák utoljára, de a későbbi évek során még vissza-visszajártam oda, feladatok teljesítését vállalva és élményekben gazdagodva, mint cserkész. Errol majd legközelebb mondok el egyet s mást.
