Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

A hü eb haragosan morgott valamit, de meg se mozdult. Pedig valamikor S maga szaladt oda, ahol a katlan volt.

De minek toldjam-foldjam, röviden is el lehet mondani a tényt,hogy Laci nem birt ráakadni a kincs helyére. Pedig ott van a kis kiszáradt szilvafa is, ettől jobbra tiz-tizenöt lépésnyire lehetett az üst. De hátha amaz a másik szilvafa volt az. Egyszóval elvesztette az irányt s azzal a fejét is. ügy turkált ott, majd ide rohant, majd amarra rohant, mint egy őrült, de az üstnek se hire, se hamva s a kutya se segit hanem érzéketlenül nézi.

No majd megtalálom holnap, hebegte, mikor már majdnem rogyásig elfáradt s elment aludni az "Arany medvéhez".- Ösmer-e még kegyelmed? - kérdezte az ivóban pipázgató Nagy Gergelytől, aki fontos beszélgetésben volt már akkor Boncz Marcival.

A goromba korcsmáros megismerte a hangjáról s ijedten kapta le szokása ellenére fejéről a süveget.- Oh, fenséges uram, ismerem bizony.

No erre meg aztán nemcsak Veres Laci, de Boncz Márton is nagy szemeket meresztett: /Hát ki az ördögnél szolgálok én?/- Beh tréfás kedvében van kegyelmed - vágott közbe Laci fanyar mosollyal, mert ő ugyan nem volt tréfának hangolva, - hogy megfenségezi a szegény embert.

Amire Nagy Gergely, bár az arcán mély alázat tükröződött, elkezdett a szemeivel hunyorgatni.- Tudjuk, amit tudunk, kérem alásan.- Lesz-e itt éjszakára szállás, Nagy Gergely uram, mert pogányul el vagyok fáradva.- Hátha csak az az egy ágy lenne Erdélyországban, nem keriteném-e meg azt is?

Másnap, amint felkelt, ujult erővel indult az elhagyatott telkek felé a kincset keresni.

Egy lovag jött rá szemben almás-szürke paripán.

Laci összerezzent, mikor megszólitotta.- Te vagy, cimbora? - szólt s meglassította a lova léptét.

Laci fölnézett, ismerősnek látszott az arca, de nem birta eltalálni , honnan.- Hát nem ösraersz? Én Petky vagyok. Ejnye, hát nem emlékszel a vig mulatságra az "Arany medvénél?" Mikor aztán nálam háltál s lovat vettél tőleg reggel.- Emlékszem.- Megvan-e még a Muci ló?- Hol van az már azóta1 Honnan jössz? - kérdezte Laci.- Messziről.. Bercsényi uramtól hozok levelet a fejedelemnek. Igaz, megtaláltad-e akkor a testvéredet?- Nem biz én, - felelte Laci röstelkedve s átnyilallott szivén a szemrehányás, hogy nem is igen kereste.- No én pedig aligha rá nem találtam, ha Istvánnak hivják.- Hol van? - kiáltotta Laci mohón. - István a neve.- Mindjárt gondoltam, mert hasonlit rád.- Hol van? merre van? - sürgette reszketeg hangon.- Sárospatakon van, - felelte kissé húzódozva Petky.- Mit csinál ott?- Biz az nem sok okosat csinál: ül.- ül? Hogy érted azt?- Be van csukva.- 21 -