Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
Le&ntfcAeähetä-eJzneh Kedves Lányok, Mire ez a levél a kezetekben lesz, talán már a kará - csonyfa szelid fénye világit rátok és közeledünk az 1965. esztendőhöz. Tudjátok, mit kérek tőletek? Gyertek velem, üljünk le együtt a karácsonyfa alá! Együtt és mégis külön-külön, mindenki a maga leikével - és tartsunk ujesz - tendő-váró vigiliát! Régi Magyar Cserkészek-ben lapoztam - és az egyikben megtaláltam Bi-Pi évvégi számonkérését cserkészek részére. Annakidején Bátori József atya dolgozta át a magyar cserkészek számára - talán nem haragszik meg, ha most ismét elővesszük és mindnyájunk közös kincsévé tesszük! üljünk össze, Lányok- és üljünk össze mindnyájan az 1965 esztendő küszöbén, mi magyar cserkészek - és tartsunk nagy számadó vigiliát! "Még alig, hogy játszónk apáink térdén s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrén a lehelet..." /Petőfi/ Csak annyi az élet, mint futó felhőnek árnya a folyón..felhasználod-e ezt a percnyi létet? És érzed-e, hogy mégis erre a percnyi létre nehezedik az örökkévalóság kulcsa? Még ma éjjel meghalhatsz! Gondolkozzál! Szeresd Uradat Istenedet teljes lelkedből, teljes szivedből és minden erődből - ezt mondja az első főparancs. Mit jelent ez számodra? A Te életedben? Milyen a Te vallásosságod? Megszokás? Formaság? Vasárnapi ellágyulás? Vagy kegyelemmel teljes, gyakorlati életforrás? Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat - szól a másik föparancs. Nem nézed-e Te mindig csak a magad érdekét? Nem vagy-e önző? Nem sértesz-e könnyen meg másokat? Nem okozol-e boszszuságot, fájdalmat, kárt? Tudnál-e valakin segiteni? Alkalmilag, napi jótettel, vagy állandó rágondolással? Nem találsz-e őrsödben, rajodban, osztályodban, otthon valamit, _ 8 -