Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Erre a hi^sra két apró közönséges juhászkutya mászott elő az ágy alól: hosszú szőrű, lompos farkú mindkettő, az egyik tiszta fehér volt, a másik tiszta fekete,- No ugy-e, szép állatok az én kutyáim? Gyere te fekete, te Bodri, ugy-ugy, nyald meg a csontos kezemet,, milyen jó meleg nyelved van... hagyok neked három kemény tallért, ne mondd, hogy rossz gazdád volt, te neked pedig Dráva, elég lesz egy tallér is, ösmerlek, azért hát neked csak egy tallért hagyok. Benyúlt a vánkosa alá, kihúzott onnan egy zacskót s kiolvasta az előtte álló asztalka egyik szögletére a három tallért, a másik szögletre pedig egy tallért tett le,- No diákok, válasszatok most már a kutyák közül,hi,hi, hi. Te válassz először, aki a testamentumot Írtad!- Én az öcsémre bizom, - mondta Pista, ő válasszon.- Én az egy talléros kutyát választom, a fehéret! - felelt Laci habozás nélkül. Az öreg asszony úgy vigyorgott, mint egy sátán,- Derék gyerekek vagytok, derék gyerekek!... Ti bizonyosan megtaláljátok a szerencsét. No lám, no lám', mindenik a másiknak akarta a pénzesebb kutyát. A beteg fejét csóválta efölötti bámulásában s ebben a fejcsóválásban elaludt. "Nem is fog ez meghalni" - sugdosták a rokonok - "csak komódiázik, hogy minket összehivatott". Reggelre azonban már halott volt, mire a diákok, akik kialudták magukat az éjjel a szénapadláson, elindultak a két kutyával... A kutyák, mintha tudnák melyik kié: a fehér kutya a Laci mellett, a fekete kutya a Pista mellett poroszkált engedelmesen. Uttalan utakon estig bandukoltak, de a két kutya és a végtelen alföldi sik csak nem akart tőlük elmaradni. Pedig az akkor mégnera volt a mostani aranykalászu tenger, ahelyett förtelmes mocsarak levélték messze bűzüket;nádasok, ingoványok lepték el az óriási pusztát, úgy,hogy néha egy félmérföldnyire kellett visszafordulni, hogy a süppedékes helyeket elkerülhessék. Hívogató tanyák nem fehérlettek sehol az ut mentén, még a bolondos szélmalmok sem for - gatták a karjaikat integetve, hogy: "erre, erre". Végre későn este egy erdőt értek. / folytatjuk /-22-
