Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

- Nem én, uram. Kicsoda ön?- Hát én vagyok abtíól a két fiúból a másik, akikkel az erdőben találkozott ezelőtt egy esztendővel... Tudja, mikor a nyulat megettük.- Nem voltam én ott soha, - felelte Rozsomák idegenül, de a félreismerhetlen őszinteség hangján.- A bátyámat, a Pistát, magaval vitte Bécsbe, - folytatta Laci habozva.- Nem vitten én senkit. Itt valami tévedés van. A.zt már én is hallottam, hogy nagyon hasonlítok egy Bercsényi nevű grófhoz, - tette hozzá némi kevélységgel, - de nem is ösmerem azt a grófot.- Az, aki a bátyámat elvitte, szakasztott mása volt kegyelmednek s Hozsomák Jánosnak mondotta magát.- Terringette, nem értem, ha csak az ördög nem vette fel az alakomat és nevemet. Vagy pedig ön megbolondult,fiatalember! Nézze csak meg kérem, jön-e már az a lovas?

A lovas most sem jött, minélfogva nagy dünnyögéssel távozott a vár felé, s ott hagyta Lacit, akinek feje zsibongott a hullámzó benyomásoktól.- De hát ki volt akkor az a Rozsomák? Két ember-e,vagy egy ember? Ha ez az, miért tagadta el a bátyámat, ha pedig a másik, miért tagadta el, hogy Rozsomáknak hivják.

Megfoghatatlan rejtélynek látszott előtte, amelyből nincs semmi kivezető fonal.

E pillanatban érkezett meg a várpalota elé a lovas,akit Rozsomák várt; tajtékzó lovának patkói szikrázva csattogtak a köveken.

Rögtön körülállták az udvari szolgák s megtartották a lova kantárját:- Szálljon le sebesen és ne is öltözködjék át. Őfelsége már türelmetlenül várja.

* * *

Fél óra múlva csomagolni kezdett az udvar, a déli órákban már kiszivárgott a hir, hogy az elfogott II.Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi börtönből s Lengyelországba menekült.

Mindennap futár jött a császár után Bécsből. Az öreg császár, mintha, sejtette vblna a bajt, mindennap türelmetlenül, izgatottan várta a futárokat.

A mai rossz hirt hozott. Az utolsó Rákóczi szabadon

van.- ?2

/folyt.köv./