Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Mérsékelten s— —* —1 V— —0 . ... 9 * 1 1. Lá-oyok, lá-oyok.ne higgyünk a le-géDy - nek, 2 Kis-kertem-be föl-fu-tott a fity-fe - ne, É ± Két szí- ne van, mint a li - la I -rí-gye-met mind e-gye meg Je ken-dö - nek, a te - ne. Li - la ken-dö vesz-te-ge- ti a szí - nét, I - rí-gyemből ö-töt-ba-tot meg-en - ne, É^~7 j "j .r j lány szí sem len Bar-na le-gény megcsalja a Ak-kor ne-'kera egy i- rí-gyem vet. ne. A szálas férfiú elégületlenül pislogott.- írjad diák, Írjad, - nyöszörögte a haldokló, minden erejét összeszedve,- A ház és a benne levő holmi legyen az Agnes unokahugomé. Mialatt a diák ezt is papírra tette, megindult a szóvita egy szögletben Agnes és fíácz Istók közt. Istók úgy értette, hogy most minden lábas jószág neki van testálva, az asztal, a székek, az üst, a lócák, egyszóval minden az övé a bútorokból is, aminek lába vagyon. Agnes ellenben csak a házi állatokat értette a "lábas jószág" alatt: "Nem én, Istók bácsi, még egy lábas serpenyőt sem engedek innen elvinni kegyelmednek". A beteget éppen nem zavarta ez a vita, talán nem is hallotta s imigyen intézkedett a továbbiakra nézve.- Összes készpénzemet, ezer talléromat pedig hagyom a legfiatalabb unokámnak, Kohorai Ferencnek, de csak huszonnégy éves korában vehesse fel. Abban a pillanatban leugrott a kemence tetejéről a nevezett Mohorai Ferenc, tizenhárom éves fiú.- Hol az az ezer tallér, nagyanyó? Add ide hamar és halj meg.- Csitt, te prücsök! Hogy mersz ilyeneket beszélni a nagyanyádnak, te hálátlan? A haldokló sárga arcán bágyadt mosoly jelent meg, s gyöngéden megfogta a fiú kezét.- Jaj, de hideg a kezed, nagyanyó. Ereszd el az enyimett-20-
