Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

hogy mink olyan jó katonák vagyunk, hogy nem ereszt el, neki is szolgáljunk. így hát most jó dolgunk van, eszünk, iszunk, söpriink, súrolunk s olyan országba*-megyünk, ahol örökké nyár van és a kenyér a fán terem..,

/A fiú nyöszörgött és kérte, hogy fordítsák oldalt. Nagyon sajogtak a sebei. Fölhajtott egy pohár vizet és diktált tovább./

...Ne féltsen hát engem, édes szülőanyám, mert én olyan egészséges vagyok, mint a makk, most már túl vagyok minden veszedelmen, a német se bánik velem rosszul... esztendőre látjuk egymást... tán hamarabb is...

A fiú halálsápadt lett s el kellett hallgatnia. A vérveszités elgyöngitette. Intett Borbásnak, hogy majd később.Adtak neki egy kis pálinkát, mire elszunyadt. Borbás odahajolt hozzá, megsimogatta forró homlokát. Aztán elfordult s szemében egy könny csillogott.- Rákosi Viktor -LESZEDIK A SZÖLLÖT NEMSOKÁRA

Hertelendyfalva (Tbrontál) 1940.

Ömböli Mártonné sz. Kis Maris, 70 é.

Árván marad a bo-kor ma- gí"- ha.

p.1.. __ K

m i m

Ár- ván maradsz te’s és, kis an - gyalom, _o______a

Mer én - nékem el kell ma-sT - roznom!

2. ügy élményük országot-világot, Míg az égen égy csillagot látok. Ott leszállók tulipán képibe, Sűrű könnyem fódogál előmbe.

Régi katona-nóta- 19 -