Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Ä két hoI6u sói áh

Irta Miktxéth Kálmán

/6./- ígérem, - mondta ünnepélyesen a kisebbik diák.- Hallja a nyilt ég fölöttünk!

Éppen kezdett az esti szürkület leszállni a harmattól nedves füvekre s két apró csillag gyulladozott a mennybolton.

A két testvér felnézett s az apró csillagok nyájasan pislogtak le, mintha mondanák: "Hallottxik bizony, hogyne hallottuk volna”.

Éjfélre értek falut s csak egy ablakban égett mécsvilág. Fáradtan, tikkadtan kopogtattak be.

Nemsokára megnyilt a kis ablak, széthúzódott a tarka függöny.- Ki az? - kérdezte egy nyers hang belülről.- Szegény éhes diákok vagyunk. Ejl szállást és egy falat kenyeret kérünk jó emberektől. Itt világosság derengett az ablakban, hát ide fordultunk kegyelmetekhez.- Ez nem jó hely az utasoknak. Ide a halált várjuk vendégnek, - felelt az előbbi hang.- ügy? Haldokló van a háznál? Sngedelmet kérünk, de mi nem a halál vagyunk!- Akkor hát vigyen el benneteket az ördög.

Mérgesen becsapta az ablakot, de alig voltak tiz lépésnyire, amint nagy csattanással újra kinyitotta.- Hej, diákok, diákok! Jertek csak vissza, tudtok- e

Írni?- Azért vagyunk diákok, hogy^tudjunk, - felelte Laci.- No akkor forduljatok be. Éppen jó óraban találtatok

ide.

A házajtó retesze nem sok vártatvást megcsikordult s a diákokat beeresztették a szűk pitvaron át a szobába,ahol tarkai(ágyon összetöpörödött anyóka haldokolt.

Ősz volt a haja és szemöldöke, melle kínosan hörgött, mig a kezében megszentelt barkát tartott. A rokonok minden felindulás nélkül állották körül.- Anyó - mondta most egy magas, szálas férfi, miközben megrántotta a haldokló kendőjét, amely a nyakán volt, - di-18-