Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

tóbuszutra van. Ugyanígy a Rioiak is.

November 1. Reggel az egész társaság Beloban Buza Gábor öv. stúdiójában találkozik. Köszönet jár neki, hogy nagyszerű munkával mindent a legtökéletesebben előkészített és megtervezett. Délelőtt kimentünk vendéglátóinkhoz, lerakódtunk és pihentünk. Délután a vendéglátó szülők jóvoltából autókaravánnal megtekintettük Belő Horizonte látványosságait, (kormányzósági palota, ős-fazenda amiből a város született, Pampulha, Muzeum, repülőtér, stb.). Bevált módszerünk szerint kettesével voltunk a magyar családoknál elszállásolva, hogy igy az egész kolóniát s annak minden rétegét elérjük.

November 2. Reggel 8 órakor újra a stúdiónál találkoztunk, hogy innen bérelt autóbusz vigyen Ouro Pretora. Amikor a fogadó szülők elhoztak a találkozóra, csodálkozva ismerkedtek össze. Többségük 15 éve él Beloban, de szétszórtságukban és a magyar közélet teljes hiányában még csak nem is tudtak egymásról, nem hogy ismerték volna egymást. A lányok munkájuk első gyümölcsét abban látták, hogy "mi ismertettük össze a magyarokat Beloban..."

Kissé késve indultunk, mert a cserkészetet nem ismerő egyik vendéglátó semmiképpen sem akarta elhinni, hogy aznap éjjel "tényleg" a földön fogunk aludni (illetve táborozunk Buzáék kertjében). Egyszerűen nem engedte a lányok teljes felszerelését elhozni, mondván, hogy ő kijön értük és hazahozza őket. A lányok nem akartak udvariatlanok lenni s csomag nélkül jöttek a találkozóhelyre.Ott vezetőnk magyarázta meg a jóindulatú urnák, hogy a cserkészközösségben a közös programok mindenkire vonatkoznak s módosithatatlanok. Ezekután az autóbusszal nagy kerülővel kellett elmenni a lányok csomagjáért s csak ezután indulhattunk végre Ouro Pretora.

Ouro Preto, a múlt század hires "aranyvárosa", rengeteg barokk és kolóniális stílusban épült templomával (összesen 87), múzeumával, érdekes történetével, a hires brazil szobrászművész,Alejandinho naturalista müveivel, régimódi kis házaival, dimbes-dombos vidékével és az azokra minduntalan felés-leszaladó utcácskáival mély benyomást reánk.Sokan jegyezgettek, mások bevásároltak az érdekes "pedra de sabao"(szappankő) emléktárgyakból.-10-