Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

Kokárda vagy Szív?

Néhány évvel ezelőtt történt meg Torontoban. A város magyarsága az egyik helybeli filmszínházban gyűlt össze március 15. megünneplésére. A színpadon cserkészek álltak diszőrséget a kanadai és magyar zászló mellett. A hosszúra nyulő ünnepi szónoklat alatt a színfalak mögött voltam és igyekeztem a váltásra készülő cserké- ' szék ”suttogását"letompitani, hogy a közönség a szónok szavaiból is halljon valamit. Egyszercsak az utcára nyiló vészkijáraton betántorgott egy javakorabeli férfi, csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag, mellén nemzetiszinü kokárdát viselt. A cserkészek egy pillanatra megdöbbentek, s egy rendőr már kezdte is kituszkolni a betolakodót, amikor Sátorhelyi Viki, az egyik őrsvezető, odaugrott hozzám s csak ennyit mondott: "Atya,vegyük le róla a kokárdát, ne lássák, hogy magyar...”

Azt hiszem, Te is helyesled Viki eljárását,hiszen nekünk, magyar cserkészeknek egyik feladatunk az, hogy úgy vigyázzunk a magyar név makulátlan tisztaságára, mint szemünk világára.

De ez meg nem minden. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az őseink által kivivott dicsőség fényében páváskodjunk. Nekünk még szebbé, ragyogóbbá kell tennünk a magyar nevet.

Hogyan?

Először is azáltal, hogy komoly elszántsággal, nem pedig anyámasszonykatonas akaratlansággal törekszünk kialakítani magunkban a krisztusi élet- 3 -