Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

Kedves Komám!

Nem is kérdezem meg, hogy miként okultál Januári levelemből, mert hidd el. nem szeretek goromba válaszokat kapni s igy folytatom.

ügy szokott az lenni, hogy a síelő elindul egy kopár, nagy lejtőn. Még egy fűszál sem áll ki a hóból. Csak a lejtő alján búslakodik egy árva fa. Mi sem természetesebb, hogy a kezdő, mintha csak zsinóron húznák, egyenest a fának tart. Hát ilyenkor mindent meg kell próbálni, de ha semmi sem sikerül, még mindig ott a nadrágfék. Ez biztos és bevált módja a megállásnak.

Mégis ajánlok jobb módot. Próbáld meg szetten! a lábaidat, úgy, hogy a léceid orrai együtt maradjanak. Nem is olyan nehéz és szépen megállít. És még valamire jót lehet ezzel a figurával fordulni is. Erről még nem is volt szó. Egészen egyszerű dolog. A fordulással ellentétes lábadra helyezed a testsúlyt és máris fordulsz. Ha már kellőképpen befordultál, akkor a másik lábadat szépen lassan ftelléhuzod. Ez csak egyszerű?

Hadd adjak most még néhány általános tanácsot.

Az első, röviden és velősen a következő: Dűlj bele. Ez a síelés első főszabálya. Az előrediilcs nem úgy értendő, hogy a hátsófeledet messze kidugod és merev lábakkal előrehajolsz. Nem. Bokából kell előrediilni. Olyasféleképpen, mintha a sarkad le volna kötve és mégis el akarnál valamit ér- lb -ni, ami pont két centiméterrel távolabb tőled, horysem egyáltalán elérhetnéd. A térdek behajolnak s ruganyosán felvesznek minden terephullámot. Ha úgy érzed, hogy már fejjel lefelé lógsz és a si orrán csúszol, akkor még egy kicsit dőlj előre.

A bot nem nyárs és nem fegy - ver. Ne igyekezz tehát felfűzni magadat botodra, mert rendszerint káros az egészségre. Ezt elkerülheted, ha nem tartod magad elé botjaidat, hanem lehetőleg magad mögött helyezed el azokat. Olyant még nem hallottam, hogy valakinek is bármi baja lett abból,hogy nem nyársalta fel magát a botjára. Egy esetben tarthatod előre botjaidat, ha már annyira tudsz, hogy terejíugrást, vagy bottal támasztott fordulatot akarsz végrehajtani. Ez azonban még messze van.

Azután néhány szót a viaszolásról. vagy ahogy a szanszkrit krónikák Írják, a "vaxolásról". A különféle viaszok sok mindenre használhatók. Egy közös tulajdonságuk azonban van. Felfelemenet csúsznak, lesiklásnál ragadnak. Mindazonáltal viaszolni nem rossz. Hogy mivel, az majdnem mindegy. Tudok olyan síelőről,aki padlóviasszal kente léceit, de olyanról is hallottam, aki nem riadt vissza a gyertya, sőt horribile dictu, a pecsétviasz használatától sem. Egy általános érvényű tanácsot azonban itt is adhatok Ne a szalonban viaszolj, mert az édesanyák, Isten tudja,miért, ennek általában ellene vannak. (Meg nem foghatom, miért? Talán az illat miatt?;