Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11-12. szám
CSAPATHiR ADÓ Első táborunk. Bizonyára Ti is élményekben gazdagon tértetek haza a nyári táborozásról. Nekünk, a 44.sz.Boldog Ágnes les. csapatnak - ez volt az első táborunk. Ezért ez számunkra különös jelentőségű esemény volt! Hadd meséljek el néhány kis részletet. Vacsora közben halljuk a rádión, hogy a Szentatya a Marathoni Jamboreeval kapcsolatban üdvözletét és áldását küldi az összes cserkésznek. Igen, nekünk isi No ezt meg kell köszönni, vetődik fel a gondolat. Az ötletet elhatározás és tett követi. Finom levélpapirt szerzünk s mindenki összeszedi erejét, hogy szépen kerekitse oda nevét. Természetes, hogy fényképet is küldünk. Azt nem tudjuk, hogy lesz-e ideje a Szentatjrának válaszolni - hiszen nagyon el van foglalva a zsinattal, ami egy kicsit fontosabb ügy - de ha esetleg mégis érkezne válasz, azt feltétlenül tudatni fogjuk Veletek. * * * Este van, zászlólevonás. Az egyik őrs hiányosan jelenik meg, mert fegyelmezettlenség fordult elő a nap folyamán. A büntetettek csak távolról vehetnek részt, A Búzavirágőrsöt ezért szégyenszemre csak egy kislánycserkész képviseli: mégpedig a legkisebb. Ott feszit a mellette hatalmasnak tűnő őrsi zászló mellett és boldog öntudattal megy ki jelenteni: "Búzavirág őrs: egy fő." Ügyesen játsza az őrsvezető szerepét. Ebből nem esik ki még akkor sem, amikor az utolsó "aktus" következik. Határozott hangon vezényli: "Búzavirág őrs: vigyázz! Jobbra át! Utánam indulj I" S fordul a kis pötty a hatalmas zászlóval az utána nem jövő őrsnek az ólén. * * * Utolsó este. Holnap utazunk haza. Jó volt a tábor és mégis hiányzik valami.Hal-17-
