Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

SZÜRET Éjszakánként fel-fellobbannak a budártüzek, nappal pe­dig csőszök durrogtatják puskáikat, csattogtatják a sere­gélyt és más kárttevő madarakat riasztó kereplőket a magyar föld hires szőlőtermő vidékein. Szőlőhegyek táján, préshá­zak, borpincék környékén nagy a sürgés-forgás ilyenkor.Kez­dődik a szüret. Badacsony lankáin, Tokajnál, az Alföld ho­mokvidékén, a Szilágyság hepehupás dombsorain szüretelők ez­rei öntik puttonyba, dézsákba a kéknyelűt, furmintot,az e­­zerjót és muskotályt. A szüret idejét ma már vidékenként külön, hivatalosan állapitják meg, régen azonban Terézia, Orsolya vagy Simon napjához /október 15,21,28/ volt kötve. A kisebb szőlőkben ma is családilag és kalákában szüretelnek: a gazda ebédet /juhhusos kását/ és bort ad, s ki milyen kosárral jött szed­ni, a szüret végén akkora kosár szőlőt /szüreti morzsát/vi­­het haza. Szőlőszedós közben vidám nótázás, tréfázás jár­ja. Ha meg-megjelenik a cigány, rövid időre félbehagyják a munkát és vidáman járják a szüreti táncot. A szedés végeztével Göcsejben a szőlövesszöket lemet­szették s mindegyik töke tövére egy-egy szem szőlőt tettek, hogy a következő évben jó termő legyen. Aztán szerszámai - kát összeszedve sorbaálltak és a legszebb szölőfürtöt, a­­melyet szedés közben félretettek, levitték a gazdának. A nagyobb szőlőgazdaságokban természetesen ez a "végző" is szertartásosabban megy végbe. A nógrádmegyei Cserháton a vincellér fejére cifra kalapot tesz, jobbkarjára különféle szőlőből font koszorút húz, balkezében pedig szőlővel kira­kott botot tart; aztán nótázva a borház elé mennek, a vin­cellér leveszi kalap­ját és rövid üdvözlő - beszéd után a koszorút a gazdaasszonynak, a botot pedig a gazdának nyújtja; majd vacsorá­hoz ülnek, amely után táncot járnak. Másutt, főleg a Hegyalján, a házhoz vi­szik a "szüreti fát" s itt költik el a vacso­rát és járják el a szü­reti táncot. Ugyanitt-8-

Next

/
Thumbnails
Contents