Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

Amikor Junius 15.-én reggel felébredtünk, úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Minden jel arra mutatott, hogy egy hétig abba sem akarja hagyni. Az időjárásjelentés sem biztatott változással. Szép kilátások! Ennek ellenére mindjárt megállapítottuk, hogy eső ide - eső oda: az avatást minden körülmények között megtartjuk. Ha esik, akkor a Kaiser Ebersdorf-i /Bécs mellett/ telep egyik épületének széles folyosóján fogunk ünnepelni. Ezt rögtön mindenfelé meg is telefonáltuk.

Valamennyiünk számára pirosbetüs ünnep volt ez a nap, melyre már régóta komolyan készültünk. Nagy élményt jelentett, hogy a hat - különböző, egymástól elég messze eső helyeken dolgozó - őrs most találkozott először. Ereztük,hogy mindnyájan egyet akarunk, hogy csapatot alkotunk.

Az ünnepélyt játékkal kezdtük, mert arra számítottunk, hogy a vendégek gyülekezése időbe telik. Krumpli-verseny és zsákbanfutás, labda- és sántikáló-staféta váltogatták egymást. Az egész telep apraja-nagyja /de főleg aparaja!/ röé vid időn belül megjelent és hangos érdeklődéssel kisérte a játékot.

Ezután következett az avatás. A 32 leány közül 18 sorakozott fel fogadalom,ill. igérettételre. Jól ismeritek azt a felejthetetlen pillanatot, amikor az ember megfogadja,hogy ebben az önző világban^ezentúl SZOLGALAT lesz a jelszava. Reméljük, hogy Boldog Ágnes, akit most kaptunk pártfogónkul, segítségünkre lesz, hogy a cél megvalósitássá, az Ígéret életté váljon.

Közben a szél lecsendesedett és a fiuk azzal leptek meg bennünket, hogy tábortüzet készítettek elő a telep hatalmas udvarán. Nagy volt az öröm, hogy mégis igazi tüzet gyújthatunk! A közös nótázás és tréfálmái, a cserkészek táncánál, a kicsinyek "Királyfi" játékánál összemelegedtek a szivek és úgy gondoljuk, hogy sikerült cserkészetünknek sok barátot szereznünk.-8 -