Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

(O)3éla. bei

A jel is mutatja: Béla bá hazament.

A hazát vesztett magyarság körében mind gyakrabban halljuk, hogy egy-egy magyar, esetleg ismerésünk, barátunk, néha családtagunk^ elfáradva az örökös vándorlásban itthagy^ bennünket és megérdemelt pihenőre tér, a Jőisten síé járul. Talán könnyebb annak, aki elmegy, nehezebb az ittmaradőknak. Az elmenők tátongd űrt hagynak maguk után.

Cserkészéletünkben, különösen a Szövetség központjában ilyen ür támadt most, hogy szeretett Béla bátyánk is hazament a Jóistenhez. Fehér haj övezte magas homloka, szemüvege mögül mosolygó' kék szemei hozzánőttek a Központ életéhez.szinte hihetetlen, hogy már nincsen köztünk. Béla bá-t megismerték a világon szétszórt magyar cserkészek, mert mint a Szövetség Gazdasági hivatalának vezetője fáradhatatlanul levelezett, jelvényt küldött, könyvet árult, tagdijjat sürgetett és féltő gonddal őrizte cserkészetünk nehezen összegyüjtögetett pénzalapját. Munkája sokszor nagyon hálátlan volt, végtelen türelmét, gondos, mindenre kiterjedő figyelmét és kitartását nehezen fogjuk pótolni.

Béla bá, rendes nevén Lendvai L. Béla. 63 küzdelmes esztendő alatt sokat ért meg. Két világháború katonája volt, sokáig a kommunista börtönben tartották Budapest eleste után. Szabadulása után neki is a vándorbot jutott. Csak itt, a menekült életben ismerkedett meg a cserkészettel, meglátta az alkotó munka lehetőségét és azóta fáradságot nem ismerve segített. Meg a helyi cserkészéletben is vállalt munkát és a két Passaic-i csapatunk közös otthonának gondnoka lett. Bizony nem olyan egyszerű minden hónap elsejére előteremteni a lakbért, villanyt, fűtést hosszú éveken keresztül. Az évente megismétlődő cserkésznap is az 0 nevéhez fűződik.-16-