Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

Gneg-ééfo (

y&tösnd uJtnafa...

Édesapám egy szombat^este kijelentette, ljogy holnap reggel, ha szép idő lesz, kirándulunk. Ébredés 6 órakor. Ez fiúi részről olyan nagy örömet keltett, hogy este, lefekvéskor egy izgi párnacsatában nyert kifejezést, mely közben Öcsi leverte Otília tante aranykeretes képét a falról.

Szerencsére a felettes hatóság nem vette észre, különben sem történt semmi baj csak az üvegje tört el.

Hogy ne fúvódjón le emiatt a másnapi kirándulás, a tört üveget titokban a szemétre vittem,mintha mi sem történt volna.

Amikor megérkeztünk a pályaudvarra, már. sokan vártak a vonatra. Édesanyám mondta, hogy Öcsire nagyon vigyázzak, mert én már nagy fiú vagyok és szoritsd meg jól a kezét - mondta ő, hogy el ne maradjon. En jól megszorítottam, mire Öcsi elbőgte magát, miközben a vonat megjött. Öcsi kirán - tóttá a kezét és mondta "ne szojicsd!" Közben_ az emberek rohantak és én is rohantam, de előbb Öcsi keze után kaptam. Mikor fent voltam a vonaton,észrevettem, hogy más gyereket húztam fel és nem az öcsit, mert Öcsi nem szeplős és nem vöröshaju,mint az általam felhúzott gyerek volt.

Hol hagytad Öcsit? - kérdezték rémülten szüleim. A vonat nem törődött a veszteségünkkel és elindult.

Édesapa jobbra szaladt, én balra, de Öcsi se jobbra, se balra nem volt. Az összes nénik, bácsik mind Öcsit keresték. Jött a kalauz és az is az Ö- csit kereste. Anyuka sirt és már a vészféket akarta apu meghúzni, amikor a pad alól egyszercsak ez hallatszott.

- Vauj vau, u-u-u.

Az egesz vonat odafigyelt, én azonban nagyon megijedtem, mert a kis hátizsákban a Flokit hoztuk el és az szólalt meg.