Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

Nagjr sóhajtások kíséretében felclhelődtünk. A vidék meseszép volt, de eziránt egyre csökkenő fogékonyságot tudtunk csak tanúsítani. mig végre 11 érás gyaloglás után felvánszorogtunk a hegyoromra. Itt volt az a hires"ablaky mellnek érdekében annyira fárasztottuk magunkat idáig. Elég nagy csalódás volt a jutalmunk, mert ez semmi más, mint a természet által alkotott háromszögletű nyilág, melyen keresztül éktelen erővel fújt át a jeges levegő és kifelé pontosan annyit lehetett látni a tájból,^mint ablak nélkül. Hivatalosan azonban agyba-főbe dicsértük a papnak és húgának a világnak ezt az egyik csodáját, miáltal a késés miatti fagyos hangulatokat érezhető melegség váltotta fel. Most azon - ban legfőbb ideje volt, hogy felkeressük éjjeli szállásunkat. Utunkat, egy kis forrásnál töltött ebédszünet leszámításával, a fennsíkon folytattuk tovább.

Ez a terep nagyon érdekes alakulatokat rejtett! hatalmas kőbuckákkal és kőlapokkal találkoztunk, miközben apró selymes füvön jártunk, mely telisteli volt pici fehér vüágok - kai. Viszonylagos jó hangulatban, 3 órás séta után a kunyhóhoz érkeztünk, s ezzel az aznapi gyakorlat befejeződött. A kunyhót egy pásztorcsalád lakta. A tüzelésre való fát is egy órás lovagló-távolságból kellett hozniok, s ezért nekünk^is nagyon óvatosan kellett gazdálkodnunk a főzésnél. Ennek ellenére a paprikás krumpli nagyszerűen sikerült, és a háziaknak is annyira Ízlett, hogy az elkészített mennyiségnek majdnem felét ők ették meg. Kaptunk egy 3 X méteres szobát, ahol húszán próbáltuk álomra hajtani fejünket. Ez a "sok jó ember kis helyen is elfér" elv gyakorlati kipróbálása volt és tűrhetően be is vált.

Másnap lényegesen^kevesebb teherrel indultunk vissza. Útközben esni kezdett az eső és az esőfelhő hol alattunk, hol közöttünk, hol felettünk volt. Amikor közöttünk volt, valóságos londoni köd terült el és egymást csak 20 lépésre láthattuk. Az utvonalt lehetőleg rövidítve, egy hosszabb és két rövid pihenővel, hat óra alatt érkeztünk az országúira, ahol a "pontos autóbuszok"jártak. Természetesen most is

vártunk egy ideig, mig végre beszállhatturik és este 8 órára beérkez - tünk a táborhelyre.

Tiszti megbeszélés volt egyik este. Egyszercsak beront a sátorba Emma (gazdasági vezetőnk) és felháborodottan jelenti, hogy eltűnt egy pár szalámi rúd! Kit gyanít ilyenkor az ember: az éjjeli őrséget! De hát ez mégis csak lehetetlen... hiszen annyit kaptak enni...! szólal meg Emma. - Duplázni kell az őrséget! - bizonyára a közeli tanyáról való gyerekek"szereznek"! Meg is dupláztuk az őrséget. Minden bokorban, a konyhasátor körül, két leánycserkész ült tágranyilt szemek - kel, kés a kezükben... és vártak, vártak, vártak.

Piroska és Zsuzsi megunták a semmittevést, és ahhoz a bokorhoz mentek, amelyben Hapci és Judit ültek. Társalogtak, beszélgettek. Egyszercsak mind a négy arc arra fordul, amerre Piroska ujja mutat. A holdvilág által megvilágított tisztáson elsurrant előttük egy gyönyörű puma... Szegényke éppen éhes volt, és megtalálta konyhasátrunkat...

Felhőle borították el az egész tábort. A messzeségben a hegyek csak itt-ott kukucskáltak ki közülük. A napsugár nehezen tört utat a felhőréseken... az idő, mintha megpihent volna bolond rohanásából. A jő- 8 -