Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
Beszámoló az argentínai magyar cserkészek ezévi közös nyári táboráról. LAGUNA BRAVA A tó sötétkék víztükrében táncolt a partján húzódó hegyvonulat ér-| dekes alakja; a nádasból vadkacsák rajai úsztak Ide-oda, vagy egymást; kergetve buktak viz alá, majd feljőve heves szárnycsapkodással siklót - tak a viz felszínén. A sátrakat körülvevő fenyők és platánok sustorog-j tak a hegyek felől fúvó szellőben, kivéve a déli rekkenő hőséget,amikor még a vizimadaraknak sem volt kedvük repülni. Szép táborhelyre akadtak az argentínai magyar fiúcsapatok,akik ezen a nyáron (január, február) közösen rendezték nyári táborukat a Laguna Brava nevű tó partján az Anchorena és Bustamante argentin mágnás családok területén és hathatós támogatásával. Ez volt az első tábor, melynek résztvevői és vezetői mindhárom argentin fiúcsapatból tevődtek össze. Sok meglepetést tartogatott kicsiknek és nagyoknak is. Egy uj élmény azonban közös volts mindenki rájött arra.hogy a másik csapat tagjai és vezetői is igazi cserkészek. A táborban egy volt a szellem, egy az akarat és egy a cél, annak ellenére, hogy az ingujjakon különböző csapatszám diszlett. A csapatoknak meg voltak az évek folyamán ismétlődő és megszokott tábori építményei, melyeket a fiuk már behunyt szemmel is el tudtak készíteni. Idén az őrsök össze voltak keverve a másik csapatok hasonló Örseivel. A sátrakban és rajokban egyszerre háromféle megszokott építmény-rendszer jelentkezett. Egyikben sem tudtak megegyezni, hanem mindnyájan közös erővel valami újat kivántak teremteni. Meg is történt. A fiuk és vezetőik által eddig soha nem látott megoldások és formák bontakoztak ki, melyek élményt jelentettek mindenkinek. Ezek az uj. szokatlan ötletek, elrendezések frissitőleg hatottak az "öregekre" is, akik már több mint tiz esztendeje, szinte hivatásszerűen rendezik a táborokat. Nekik is más szellemet, meglátásokat,irányelveket juttatott eszükbe, melyek gyakorlati sikra helyezését már ott a tábor boldog heteiben megkezdték. A tábor egyik estélye kitörölhetetlen emléket hagyott mindenki szivében. Szokatlan sötétség hoäolt a fák között. A tábortűzi helyre a jól ismert ösvényeken egymás után érkeztek az őrsök lámpák nélkül, teljes csőben. Halkan a sötétben, szinte mintha a föld kebléből jöttek volna a hangok, elkezdődött csaknem száz ajakon az ének* "Megrakják a tüzet..." Csóva gyulladt és az ének végére már a tábortűz méteres lángjai világították be a környéket,megigézve szikráival, pattogásával a körülülőket. Egyre hangosabb és vidámabb dalok következtek, melyek szilaj ságot ébresztettek a legényekben, akik tel ccse.1- készein fc. fcíilönkoCSmkbíLVi '-6-
